Nehéz volt kiválasztani a tíz kedvenc olvasmányomat, hiszen a lista folyamatosan bővül. Viszont ezek a könyvek rengeteget adtak, többek között élményt és útravalót. Inspiráltak, új világokat és szemléleteket hoztak.
1. Janne Teller: Semmi
„Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki – és maguknak – az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze – ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét… Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme.
Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie…
Egy megosztó könyv. Háromszor is elolvastam, és mindig újat mond. Az ember azzal a tudattal követi az eseményeket, hogy ezek nem történhetnek meg, és így, ebben a formában egyszerűen elfogadhatatlanok. Mert hol vannak a történetben a felnőttek? Mit csinálnak a gyerekek? Mi történik velük, miután a számukra legfontosabb és legértékesebb dolgot áldozzák fel az életükből? És mégis minden egyes fordulat tanít a csoportnyomásról, a média szerepéről és végső soron az ember természetéről.
2. Lev Grossman: A varázslók (A varázslók-trilógia 1.)
A többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.
Ez a könyv is megosztó. Nekem mégis azért tetszett, mert merészen bánt a hagyományos fantasy alapokkal. Erőteljesen épül a jól ismert és klasszikus Narnia krónikájára vagy éppen a Harry Potterre. A csavart mégis azzal adja, hogy Quentin varázsvilágában minden valóságos, és sokszor az olvasónak az a benyomása, hogy az egész élete egy hatalmas illúzió és bűvészmutatvány. Hiába kapta meg a hőn vágyott kalandokat, a másik világot, mégsem boldog.
Mert a könyv elgondolkodik a boldogságról is. Quentin készen szeretné kapni, becsomagolva, előfőzve, amit csak fel kell melegíteni. A boldogság természete azonban más, és sokszor dühítő és kiábrándító, hogy Quentin másokat hibáztat és nem tanul, éppen ezért nem fejlődik, hanem sorra véti az újabb és újabb hibákat. Márpedig az erő és a tudás hatalmas felelősséggel jár. Quentin pedig nem számol ezzel.
Gyakran megfordult a fejemben, hogy félbehagyom ezt a könyvet, de a váratlan fordulatok segítettek túljutni a kisebb-nagyobb akadályokon. Az is megragadott, ahogy a könyv az Y-generációról gondolkodik, mit kezd ez a nemzedék a „kiválasztott” tudattal? Képes még a harcra? Milyen felnőttekké válnak, ha egyáltalán fel akarnak nőni? Mert felnőni választás dolga? És végső soron hogyan lehet boldog az ember?
3. Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.
Szeretem a család- és nőtörténeteket, és itt van egy kiváló példája, hogyan kell ezt bemutatni. Adott egy sikeres nő, nyelvész és professzor, akinek életében a családja mellett a kommunikáció legfontosabb. Ezt a kettőt – úgy tűnik – az Alzheimer-kórral elveszíti, és a felépített világa szép lassan darabokra esik.
Eközben családi életképeket látunk. A három gyerekről, Annáról, Tomról és a lázadó Lydiáról. Bár Alice megpróbálja összetartani a családot, különösen Lydiát félti a színészi pályától, az Alzheimer-kórt sem titkolhatja el sokáig. Érdekes látni, ki milyen választ ad Alice betegségére és hogyan küzd folyamatosan az emberi méltóságáért.
A könyvből készült, 2014-es film hatalmas sikert aratott, az Alice-t alakító Julianne Moore megkapta a legjobb női színésznőnek járó Oscar-díjat.
4. Itó Projekt: </Harmónia>
Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod.
Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik.
Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát.
Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?
Ez a könyv nem egyszerű témát boncolgat, és sajátos nyelvezeten mesél. Az utópia valóban elérkezett, és mint minden utópia, boldogsággal és elégedettséggel jár. De valóban? Ez a világ tünékeny, valójában zsarnokságra épül, ahol az ember testéről mások rendelkeznek.
Bár Itó Projekt (Itó Szatosi) 2009-ben meghalt, a könyve és gondolatai halhatatlanná tették, történetéből japán animációs rajzfilmet is készítettek.
5. J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter 3.)
Harry Potter szokásos rémes vakációját tölti Dursley-éknél, ám a helyzet úgy elfajul, hogy Harry elviharzik a Privet Drive-ról. Így köt ki a Kóbor Grimbuszon, ami elviszi őt abba a világba, ahová egész nyáron vágyott. Az Abszol úton ijesztő hírek járják: az Azkabanból, a gonosz varázslókat őrző rettegett börtönből megszökött egy fogoly. A Mágiaügyi Minisztériumban tudják, hogy a veszélyes szökevény a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába tart. Harry pedig egy véletlen folytán tudomást szerez róla, hogy az illető az ő nyomát követi.
Nem titok, hogy nagyon szeretem a Harry Pottert. Azt hiszem, hogy ez volt a könyv, ami a kötelezők terhét valahogy elviselhetőbbé tette. Emlékszem, hogy minden évben vártuk, mi lesz Harry sorsa, a padokba rejtettük a könyvet, és órán is olvastuk a történetét.
Állíthatom, hogy Harry Potter miatt szerettem meg a fantasyt, bár most már tudom, hogy ezt a sorozatot nem lehet csak fantasynak nevezni, hiszen számos műfaj keveredik benne, mint a krimi, a kaland és fejlődésregény. Talán pont ezzel a műfaji ötvözettel, a világ összetettségével, filozófiai alapjaival és szereplőivel válhatott ekkora sikerré.
Mind közül a kedvencem a harmadik kötet, mert színre lép Sirius Black, és megtöri a két kötetből jól ismert dramaturgiai ívet, újabb fordulatokat hoz, és gyakorlatilag ezzel a kötettel indul be igazán a sorozat. Ez a könyv azontúl, hogy előre mutat, a múltra is rávilágít, többet megtudunk Harry szüleiről, a Tekergőkről és Pitonról.
Letehetetlen.
6. Shan Sa: A gójátékos
A gó a szerelem és a sors játéka. Az Ezer Szél nevű kisváros főterén egy fiatal férfi és egy kamasz lány találkozik nap mint nap a gótábla mellett. Mindketten nyerni akarnak. A férfi, a megszálló japán hadsereg álruhás tisztje, a háború elviselhetetlen borzalmai elől menekül a játékba, míg a test gyönyöreit éppen felfedező kamasz lány a családi kötöttségek és a szerelmi csalódás elől. Ők ketten még egymás nevét sem tudják, ám akaratlanul is egyre szenvedélyesebb érzelmek fűzik őket össze. Aztán egy végzetes napon lehull az álca…
Ez a könyv jött, látott és győzött. Annyira kedves nekem, megláttam a könyvesboltban, és nem tehettem vissza. Ezért jött.
Azonnal nekikezdtem az olvasásnak, és annyira faltam a sorokat, hogy egész éjszaka fennmaradtam. Elővettem érte a történelmi atlaszt, felütöttem Kínánál, követtem a japán megszállók útját. Ezért látott, még inkább mutatott.
Nem boldog történet, mégis érzelmekkel teli, tragikus és fordulatos. Ezért győzött.
7. Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Három történet, három epizód egy szálloda halljában. Meg egy kocsiban. Titkok és érzelmek, féltett gondolatok és sejtelmes vallomások – más és más köntösben.
E könyv főszereplői azzal a dilemmával szembesülnek, hogy folytassák-e tovább megszokott életüket, vagy vállalják-e az újrakezdés kockázatát.
Életük titkokat rejt, történetük egy krimi izgalmasságát kínálja.
És mire a hajnal reggelbe fordul, valamennyi titokra fény derül…
Egyetemista koromban fedeztem fel Haruki Murakami és Alessandro Baricco munkásságait. Ez a két szerző azóta velem maradt, és izgalommal követem az újabb megjelenéseiket. Mivel Murakami Harukiról már hoztam egy ajánlót, most Alessandro Bariccótól mutatom be a legkedvesebb könyvemet.
Baricco mestere a nyelvnek. Ő egy nyelvpatikus. Kiméri a szavakat, nagy műgonddal egymás mellé helyezi őket, és figyel a hatásukra, sőt arra, összességében mit mutatnak, milyen szerkezetet alkotnak.
Ebben a történetben éreztem ezt a leginkább, hogy a szerkezet, a nyelvi játékok és a történet is milyen szépen egymásba simulnak. Nagyon szerettem.
8. Gozsdu Elek: Köd
„Ercsiben, Fejér megyében született, Temesvárott, mint királyi főügyész halt meg. Magas kort ért, de élete végén már alig tudtak róla. Pályája tele van "talányokkal”, fejlődése meredeken tört fölfelé, majd elhallgatott. (…) Első írásain a francia próza lecsapódásait érezzük: a „nagy szenvedélyek” regényét próbálta megírni a tiszta mértéktartás módszerével, s bár a regény formájába nehézkesen helyezkedett bele, nem közönséges alkotóerő jelentkezik kísérleteiben. A Köd a kor legkülönb prózai kísérletei közül való. Gozsdu magyar társadalmi regényt írt, de csaknem egész Kelet-Európa belső válságát kifejező műalkotást hagyott, érezte, hogy belső ködben s lápok közepette élünk, a regény olvasása közben mintha Ady „eltévedt lovasának” hangjait hallnók." (Féja Géza)
Gozsdu Elek méltatlanul mellőzött magyar író. Ki hallott már róla? Szerintem kevesen, pedig hihetetlenül jól, a korát meghaladóan gondolkodott és írt, a lélekre összpontosított. A kortárs Freud igazán kedvelte volna
Adott egy szerelmi négyszög. Adott egy csehovi drámát megidéző alapszituáció és az orosz nevek. Adottak a szereplők, teli célokkal, szerelemmel és emberi gyarlósággal. És adott az áthatolhatatlan, lélekre telepedő köd.
A fiatal özvegy Olgához odaköltözik testvére, Márta férjével, Viktorral és a gyerekekkel. Állandó látogatójuk egy pap, egy orvos és a szomszédos földesúr, Iván, aki nem is olyan titkon szerelmes Olgába. Csakhogy azzal, hogy Márta és Viktor megjelenik, Olga és Iván élete is fenekestül felfordul. Viktor és Iván rivalizál, Márta szenved férje nőcsábász természetétől, míg a céltalan Olga élvezi a két férfi rajongását, négyük sorsa pedig láthatatlanul összefonódik a ködben.
9. Kertész Erzsébet: Szonya professzor
Szerelem vagy hivatás? Boldogság vagy tudomány? – ezek közt őrlődik egy törekény asszony, Szofija Kovalevszkaja, a világ első női matematikaprofesszora. Tehetségét elismeri egész Európa, de újabb s újabb sikerek után is boldogtalan, mert az otthoni „négy fal között” nem találja meg asszonyi hivatásának értelmét. Színhely: a XIX. századi Európa. Oroszországból, apjának palibinói házából indul a világhír felé a kis Szonya, patinás hangulatú német egyetemekre, s küzdelmes diákélet után onnan a stockholmi professzori katedrára. Magas matematikai szférákban élt, de az élet apró dolgain nem tudott eligazodni: boldogságát áldozta fel a tudományért. Pedig – mint Kertész Erzsébet regényéből is kicsendül – e kettő: hivatás és szerelem, jól összeegyeztethető. Harmóniájuk: az igazi, a teljes boldogság forrása.
Ismét egy nőtörténet, ezúttal egy magyar szerzőnő tollából. Véletlenül került a kezembe a könyv, a tanári ajánlásra olvastam, de nagyon szerettem ezt a történetet. Pedig teli van vér és verejtékkel, szomorú fordulatokkal és tanulságokkal. Mégis – ahogy az a fülszövegből is kiderül – a legfontosabb a hivatás és a szerelem harmóniája, az a jó, ha pár elfogadással fordul egymás felé, tiszteli és elismeri a másik munkáját.
10. Suzanne Collins: Az éhezők viadala (Az éhezők viadala trilógia 1.)
Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül.
Emlékszem a disztópia könyvek hullámára, még most sem csengett le egészen, de szerintem a kortárs ifjúsági regények közül mind közül ez a legjelentősebb a zsánerben. Bár sok előítélet van a történettel szemben, többek között a Battle Royale-párhuzam miatt, tudott újat felmutatni a médiakritikájával és a világával.
Szembetűnő, hogy motívumait az antik római kultúrából vette. Maga Panem a jól ismert „Kenyeret és cirkuszt” latin változatából ered. Az olvasó hamar rájöhet, hogy Panem mit jelképez: az emberek boldogulása a rendszertől függ, és ha ő a kenyéradó, szükség van a cirkuszra is. Ezt az évenként megrendezett viadal mutatja.
A viadal a legjobb technológiáról és emberi gonoszságról tesz tanúbizonyságot. Valójában összekapcsolja a múltat a jelennel, és a történelem margójára tesz állandó széljegyzetet: vajon az ember képes a történelemből tanulni? Vajon az ember képes változni?
Olvasmányos, egyszerű nyelvezete előtérbe helyezi a cselekményt és a világot. Kihagyhatatlan.
Szeretettel:
Képek forrása:
