Krausz Emma írásai

Írók egymás között – Az erős női karakterekről

2020. március 08. - krauszemma

35.pngE havi Írók egymás között témánk szorosan kapcsolódik a Nemzetközi nőnaphoz. Mi másról is szólhatna, ha nem az erős nőkről életben és irodalomban? A következő cikkemben górcső alá veszem azokat a (nem csak) női karaktereket, akik körülvesznek mindannyiunkat, legyenek azok katonák, cégvezetők vagy éppen családanyák. A
lányok nevére – Fanni, Gabi és Klári – kattintva olvashatjátok az ő véleményeiket a témáról.

 

 

 

 

Nemrég láttam egy remek YouTube-videót a Disney-féle Hamupipőkéről és arról, hogy a történetének mondanivalóját mennyire hajlamosak vagyunk félreértelmezni. Hamupipőke (Csipkerózsika és Hófehérke mellett) talán manapság az egyik „legmostohább” női karakter, kapott hideget és meleget a „passzív” viselkedése miatt, aki csak a számos segítővel és legfőképp a herceggel történő házasságával képes boldogságot szerezni. De valóban így van ez?

Ha közelebbről megnézzük Hamupipőke történetét, az élete nem várt, tragikus események sorozata. Először édesanyja hal meg, majd nemsokára édesapja hozzámegy egy engesztelhetetlen nőhöz, vele beköltözik két
mostohatestvére. Apja halála után, Hamupipőke szolgasorban él, ezzel megkezdődik a végeláthatatlan megaláztatások és abúzusok időszaka.

Hamupipőke nemhogy megtörik, mindvégig erős marad. Ez az erő egy olyan belső nyugalom, amit hihetetlen kedvessége és pozitív gondolkodása jelenti. A jövőre mindig derűvel gondol. Elvégzi a rá kiosztott feladatokat, de sosem csügged, azt a keveset, amije van, megosztja a barátaival, és a legkisebb figyelmességnek is szívből örül. Ezzel a hihetetlen élni akarásával és a társaitól kapott vigasztaló szóval történhet az, hogy egy PTSD-ben szenvedő ember tovább lép, és a saját boldogsága nyomába ered.

Hamupipőke ugyanis csak boldog akar lenni, szeretne táncolni és élvezni az életet. Ha a Disney-érát is tekintetjük alapul, Hamupipőkének a történet idejében kevés lehetősége maradt, hogy vigasságokban részt vegyen, miután családi örökségétől megfosztották. Ezért olyan szép, hogy a kedves, belső ereje jutalmat érdemel, és egy álomjelenetben megjelenik a „jó tündér”, saját boldogságra biztató énje.

Megszökik és az élete legboldogabb estéjét tölti a palotában, táncol, és bár nem célja, megismerkedik egy férfival. Az, hogy nyitni képes a világra, a kisugárzásával hat a körülötte levő megannyi emberre, pozitív és kellemes megnyugtató mondanivalója a történetnek. Az, hogy a barátainkkal megoszthatjuk terheinket, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, egy segítő támasz a továbblépéshez. A segítségkérés ugyanis nem gyengeség és nem nőies attribútum.

Emlékezzünk csak Harry Potterre, akinek élete nagyon is hasonlít, ha nem megegyezik Hamupipőke mostoha sorsával. Gyakorlatilag csecsemőként árva lett, mostohaszülők és mostohatestvére mellett, borzalmas
körülmények között nevelkedett fel. Egyetlen dolog menti meg Harryt, a szeretet, a bizalom és a megbocsátás képessége. Harry hihetetlenül bátor, de nem azért, mert a Griffendél-ház tagja. Azért bátor, mert képes a kedvességével és belső erejével önmagát és másokat gyógyítani. Miért is gondolnánk Harryre gyenge emberként? Miért gondolnánk Hamupipőkére másképp?

A karakterek megítélése változatos az irodalomban. Az irodalom azért hatalmas jelentőségű, mert gondolkodásra késztet, és ahogy megannyi sors, megannyi nő létezik a világon, annyi kerülhet a lapokra is. Ezért fontos, hogy az irodalom, az élet mindenféle nőről beszéljen.

Sokszor hajlamos voltam mérges lenni, hogy Hollywood mennyi sok „férfias” nőt ír a vászonra. Ez viszont csak egy újabb elégedetlenséget szült bennem, mert nem igaz, hogy ne lenne helye a férfias női karaktereknek a művészetekben. Mit is jelenthet a férfias nő, ha nem a társadalom elvárta szerepektől való eltérés? Az egész férfias, nőies vonás messzire vezető téma, de a lényeg, hogy ugyanúgy lehet katona egy nő, ahogyan nővér vagy tanárnő.

Egyik hatalmas, friss filmélményem A kisasszonyok voltak. Greta Gerwig anélkül beszél a nőkről, hogy sztereotipizálna, mindenféle női, ahogy mindenféle férfisors is helyet kap a filmben. Társként működnek, két egészként, akik egy harmadik egészet alkotnak. Beszélhetünk itt a szelídségről, az engedelmesség kérdésköréről, de ami különösen szíven ütött, az Jo sorsa volt, hogyan szeretett volna több lenni, mint egy társadalom elvárta koncepció, A NŐ, és társra találni önmagában és egy férfiban. Greta Gerwig nemcsak ebben a filmjében, de a Lady Birdben is megmutatta, hogy a nő sokrétű – lehet nagyszájú, érzelmes, bátor és gyenge. Lehet ember. Nem csak egy Éva-toposz. Nem csak egy Lilith-toposz.

Szeretek nőkről írni, de nem csak nőknek.

A történeteimben mindig kísérletet teszek arra, hogy valahogy megszólítsam a nőt önmagát. A Pandóra arcaiban három, teljesen különböző utat felvállaló nő néz szembe a sorsával a 20. század fordulóján. Férjhez menjek, vagy sem? Lehet vágyat éreznem, vagy nem? Többre is vágyhatok, mint egy félresikerült kényszerházasság vagy nem?

Az Osztályképben bár két férfi állt a középpontban, lányok is megjelentek. Ida megtestesíti a jót, a szépet, de valójában a saját félelmeinek, bizonytalanságainak és kényszereinek börtönében él, idős szüleinek elvárásait próbálja teljesíteni, és reméli, engedelmességével boldogságot nyerhet. Dorina viszont túl távol került
az anyjától, és csak a jó ég tudja, hogy visszatalál hozzá, vagy vissza akar találni hozzá. Ő minden, ami látszólag rossz, iszik, cigizik, és igazi méhkirálynőként telepedik meg az osztály lánykörein. Valójában ugyanazokkal a
sérelmekkel találkoznak – Ida és Dorina, mindketten a saját bizonytalanságaik útvesztőjében kergetik az „ideális” ént, akit, gondolják, szeretne a társadalom, a közösség.

A Harmincszorszép ezt a gondolatot is tovább viszi – minden férfi eredendően bánt? Miért bántana?
Milyen büszkeséget olvasztana meg egy nő szívéről? Lehet gyengeség szeretni? Kitárulkozni? Ha igen, miért fájdalmas a nők közötti, értelmetlen háború? Miért is veszekednek és alázzák meg a nők egymást?

A slutshaming nem új keletű dolog. A nők igenis képesek kegyetlenek lenni, ha a saját bizonytalanságaik elnyomásáról van szó, úgy, ahogy a férfiak is képesek rivalizálni egymással. A „méhkirálynői” cím egy erőltetett koncepció, szebbnek, okosabbnak és hibátlannak lenni. Aki hibázik, elveszíti a társadalom dédelgette és hamis koronát. Minek versengeni eleve olyasmiért, ami talmi? Miért hibáztatjuk az áldozatot, amikor figyelmet és törődést érdemelne?

Végső soron nem az a cél, hogy bár szülessen az ember nőnek vagy férfinak, boldog legyen? Azt a boldogságot pedig személyessé tegye és mindenféle elvárás nélkül találja meg? Miért vagyunk ennyire szigorúak
magunkhoz, és főleg, mi nők, miért akarunk minden mondatnak megfelelni?

Jók vagyunk, teli hibákkal és álmokkal, érzékenységgel és belső erővel. Legfőképpen, elegek vagyunk.

 

Szeretettel:

krausz_emma_aliras.png

 

 

Képek forrása:

Pexels.com & Pixabay.com

A bejegyzés trackback címe:

https://krauszemma.blog.hu/api/trackback/id/tr7715520394
Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása