Az Írók egymás között csapata minden hónapban egy-egy írással kapcsolatos témát érintenek. Augusztusban a kezdős írós hibákat járja körül Gabi, Klári és Fanni, és ezúttal nagy örömömre én is csatlakoztam hozzájuk. A következő cikkben összefoglaltam a tipikus kezdős vétkeimet.
Hét éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. A gimnázium végén – a rajzzal párhuzamosan – gondolkodtam az első történeteimen. Nagy hatással volt rám a Harry Potter-sorozat, és a megjelenő filmek arra ösztönöztek, hogy a számomra hézagosnak ítélt részek miatt elővegyem és újraolvassam a sorozatot, vagy továbbgondoljam a jeleneteket és a szereplők sorsát. Így kerültem a rajongói írásokat közlő honlapokra és fórumokra, és én is novelláztam vagy kisregényeket írtam a meglévő világokhoz. Sokat köszönhetek ezeknek az éveknek, az írás szeretetét mindenképpen. Három-négy éve határoztam el először, hogy megpróbálok önálló hátterű történeteket alkotni, születtek novellák, még több kisregény és regény. Megírásuk közben elég sok hibát vétettem. Azért, hogy tanuljak belőlük, egy dokumentumba gyűjtöm az írástechnikai vétkeket és a megoldási javaslatokat, ötleteket. Ezekből szemezgettem.
NÉZŐPONTOK
Ha az írónak van egy ötlete, onnantól megkezdődik az állandó gondolkodás a buszon, mosogatás közben vagy elalvás előtt. Ez szerintem az egyik legszebb része az írásnak, a brainstormingolás, amikor jelenetek villannak fel, párbeszédek hangzanak el a szereplőktől.
Na de, ha a jó ötletet a sajátunkénak érezzük, tudatosabban tervezünk, kigondoljunk a nézőpontot. Régen ezt nem gondoltam át ekkora alapossággal, márpedig ez a kulcsa az elbeszélés folytonosságának. Összezavarhatja az olvasót, ha az E/3. közeli nézőpont keveredik a mindentudóéval, vagy az E/1.-ben a szereplő saját külsejét jellemzi.
Érdemes a történet megkezdése előtt tisztázni: milyen célcsoportnak írunk, milyen nézőpont lenne a legideálisabb a történet elmesélésére?
NYELVEZET
Közvetetten összefügg a zsánerrel és a nézőpontkarakterrel. A stílussal betekintést nyújthatunk a szereplő érzelmi világába. Milyen szavakkal jellemezzük segítségükkel a világot? Hány évesek? Milyen a szociális hálójuk?
Az Osztályképnél egységesíteni kellett a nyelvezet. Diákoknak szól, mégsem lehetett egyedül a mai szlengre hagyatkozni, mert gyorsan elévül. Végül több mindennel kísérleteztem. A káromkodással (Dávid), a tőmondatokkal (Márk) vagy a régies, körülményes megfogalmazással (Ida, Levente).
DRAMATURGIA
A regények mozgatórugója. Hova halad a történet, mi a cselekmény? Miért fontos ez?
Sokszor elkövettem azt a hibát, hogy csak a kezdeti lendület, érzés miatt vágtam bele egy történetbe, nem gondoltam tovább, csak az első fejezetig. Ez könnyen megakaszthatja az írást. Ezek az írások félkészek maradtak, de annyit megtanultam, hogy legközelebb elhatározzam, milyen véget szánok a szereplőknek. Szeretem végig meghagyni a lehetőséget a szereplőnek a változásra, nem minden jelenetet tervezek meg előre, de a kereteket, a mozgásteret igen. Ezek a lefektetett szabályok segítenek a haladásban.
MUTASD, NE MONDD
Ez az első szabály, amivel minden író előbb-utóbb megismerkedik. Ahelyett, hogy mindent leírunk, és egyszerű jellemzéssel vagy meséléssel adunk tudtára az olvasónak, jó, ha jeleneteken keresztül mutatjuk be, hogy egy szereplőnk mit érez. Például egy vak hogyan érzékeli a világot menzán, sportolás közben. Ugyanakkor a mesélés sem az ördögtől való dolog, itt is a mértékletességen van a hangsúly, a kettő ötvözete izgalmas megoldásokat hozhat.
BEKEZDÉSEK
Az első kézirat sokszor csapongó, nyers, és sorjáznak benne a logikai hibák vagy átkötések hiánya. A történet koherenciáját végső soron a szavak, mondatok és a bekezdések (és a nagyobb, összefüggő jelenetek) kapcsolódása adja. Egy bekezdésváltás akkor jó, ha lezárja az előzőt, de új gondolatot is felvet, folytonosságélményt kölcsönöz.
KLISÉK ÉS TÖLTELÉKSZAVAK
Ó, azok a klisés szófordulatok! Teljesen természetes, ha használjuk őket a nyers kéziratban. Mindenkinek vannak kedvenc, bevett frázisai: homlokát ráncolja, a szemét forgatja és megvonja a vállát. Mindezek túlzott használata plasztikussá, egyhangúvá teszi a szöveget. Ezért szerkesztésnél újra végigmegyek a szövegen, hogy nagy részüket kihúzzam vagy helyettesítsem más, mozgásos cselekvéssel, amivel közvetetten bemutatom a szereplők érzéseit. A töltelékszavakkal hasonlóképpen bánok, legtöbbször nincs szükség a már, még, is, csak, azonban, olyan stb. kifejezésekre. Mielőtt mindegyiktől megszabadulnék, fontos a mértéktartás, cél a természetesnek ható szöveg.
Az utóbbi években értettem meg, hogy az írás egy folyamat, a túlzott szigorúság és a hibák kerülése csak visszavet a fejlődéstől. Állandóan gyakorlom, hogyan tanulhatok a hibákból, mert ahelyett, hogy ellenségként, inkább egy figyelmeztető barátként tekintek rájuk. A legjobb, hogy az írásnál sincs végállomás, újabb és újabb szinteket ismerhetünk az alapok elsajátításával és a kitartással.
A többiek cikkét elérhetitek Szaszkó Gabriella nevére kattintva.
Szeretettel:
Képek forrása:
