Nemrégiben volt szerencsém olvasni Csóti Lili Hetedvérig fantasy regényét, amely a bosszú kérdéskörét járja körül: vajon létezik-e egyáltalán jogos bosszú, és az milyen hatással lehet az emberre? Csóti Lilit kérdeztem a regényről és az írásról.
Adott egy mindenféle varázslatos lénytől és embertől népes hely, Dorcha Baile, mind közül a legkülönösebb, a váratlanul hírhedtté vált Rosenwyn Blair. Rosenwyn Blair történetesen a háta közepére kívánja a költözést és anyja szülővárosát, és ez csak a jéghegy csúcsa. Nemsokára már egész Dorcha Baile róla beszél, amikor szerencsétlen körülmények ide vagy oda, közvetlenül megérzése után meghal egy férfi. Innentől kezdve egy sor lehetetlen esemény veszi kezdetét, Dorcha Baile-ben elszabadul a pokol, és mindenki Rosenwynt teszi felelőssé. Rosenwyn egyedül megérzéseiben, növekedő erejében és abban bízhat, hogy démon barátjával közösen felfejthetik a várost kísértő emlékek szálait.
A történet aprólékos, kirakósjáték-szerűen emeli be és illeszti össze az elemeket. A krimi és fantasy kéz a kézben jár, folyamatosan, egymást kiegészítve erősíti a regényt. Nekem ehhez kapcsolódóan a történet elején, a fejezetek végén olvasható mítoszok tetszettek a legjobban. Először véletlenszerűnek tűnt a megjelenésük, később mindegyik lényegessé vált a karakterek megértéséhez.
A két főszereplő (ami fokozatosan néggyé bővül), Rosenwyn és Adriel minden sebezhetőségükkel és hibájukkal szerethetők, a saját erejük felfedezésével részesévé válunk és fokozatosan bevonódunk Dorcha Baile világába. A köztük lévő bizalom, az olyan finom karakterismertetők, mint Halleső vagy az ADHD megjelenítése tették egyedivé őket. A mellékszereplők mind csak emelték a téteket és az izgalmakat, ők is remekül illeszkedtek a nagyobb képhez.
A Hetedvériget szívből ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a krimit és a fantasyt, szeretnének elmerülni Dorcha Baile varázslatos rejtelmeiben.
1. Adott a kérdés, hogyan jött a Hetedvérig ötlete? Mi inspirált téged?
Elsősorban az, hogy szórakoztassam magam, ez azt hiszem, meg is látszik a regényen. Persze minden szálnak megvan a maga háttere, például az ötlet születésekor nagyon érdekeltek a szellemek. Olvastam egy cikket a Grimmről, amiről korábban csak a Harry Potterben hallottam, de akkor még nem tudtam, honnan ered, és mi az eredeti jelentése. Mikor erről a hiedelemről többet megtudtam, döntöttem el, hogy mindenképpen szeretnék egy regényt, amiben a főszereplő valahogy összetűzésbe keveredik a túlvilággal. Közben annak a gondolata is foglalkoztatott, mi van, ha mindig is volt varázslat a Földön (boszorkányok, démonok, stb.), de az idő előrehaladtával megváltozott, alkalmazkodott a modern világhoz. Innét jött a szikrák ötlete.
2. Milyen volt az első kéziratod? Milyen változtatásokat eszközöltél rajta? Hogyan álltak össze a „könyvek” egy egésszé?
Mikor megformálódott a fejemben az ötlet, még gondolkoztam rajta, hogy trilógia legyen-e, vagy egyetlen egy könyv. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, de úgy gondoltam, érdekes lehet meghagyni a hármas felosztást, hiszen mindhárom „könyvre” jut egy szellem, egy gyilkosság, amire a címek is utalnak. Ráadásul egy ilyen hosszú könyv befogadását talán megkönnyíti, ha kisebb részekre osztjuk.
3. Hogyan talált rád a jogos bosszú kérdése?
Mikor eldöntöttem, hogy gyilkosságok állnak majd a cselekmény középpontjában jött a kérdés, hogy mégis milyen gyilkosságok. Nem szerettem volna, hogy túl kézenfekvő, tipikus legyen, először így jutott eszembe a bosszú. Mindig úgy éreztem, a bosszúból elkövetett gyilkosságok egészen más kategóriába esnek, ezek a gyilkosok igazolva érzik saját tetteiket, sokszor soha nem látják be, hogy hibáztak. De vajon igazuk van-e? Lehet-e olyan helyzet, amiben az áldozat valóban jogosan veszi el valaki más életét? És, ha igen, meddig mehet el?
4. Mesélnél egy kicsit Dorcha Baile világáról? Milyen mitológia segített a megteremtésében?
Ahogy már említettem, alapvetően a tipikus, az európai kultúrában mindenki számára ismerős természetfeletti figurák mellett szerettem volna megjeleníteni a modern világot is, hiszen ezek a teremtmények mind évszázadokkal ezelőtt születtek meg a középkori, vagy annál is régebbi, babonás emberek hitvilágában. Arra gondoltam, ha nekik lehettek természetfeletti lényeik, nekünk a 21. században miért ne lehetnének?
5. Hogyan jellemeznéd, milyen a varázslat a Hetedvérigben?
Mivel több „faj” is megjelenik a történetben, elosztottam közöttük a hagyományos képességeket, illetve esetenként újakat is adtam nekik. A Hetedvérigben szervezett társadalomban él a természetfeletti, mindenképp fontosnak éreztem érzékeltetni azt is, melyik lényeknek mi a feladata, illetve hogyan és milyen alapon állnak egymás felett, elvégre minden társadalomnak van hierarchiája.
6. Melyik a legkedvesebb karaktered? Kivel tudsz a legjobban azonosulni?
A kedvenc szereplőm Emily Fay, ezzel gyakran meglepem az embereket, hiszen nem a legszimpatikusabb szereplő. Őszintén szólva, nem érzem szükségesnek, hogy egy könyv (akár fő) szereplői szimpatikusak legyenek az olvasó számára, bár ez műfajtól is függ. Szeretem, ha a szereplőknek van egyénisége, és ez, ahogy a való életben is, azzal jár, hogy nem tökéletesek, nem csak pozitív tulajdonságokból állnak. Nagyon szerettem Emilyről írni, érdekes személyiségnek érzem, a szüleivel való ellentétével, és a Jordannel való szeretlek is, meg nem is testvéri kapcsolatával, ugyanakkor nagyon szeretem, hogy minden civakodásuk ellenére mindent megtesz Jordanért, amikor arra van szükség.
Akivel a legjobban tudok azonosulni, az talán Abigail, ő áll egyébként a második helyen a kedvenc karaktereim listáján.
7. Hogyan néz ki egy írós napod?
Mivel iskolába járok, általában az írós napjaim a nyáriszünet idejére torlódnak fel. Persze tanév közben is igyekszem írni, de nyaranta sokkal több időm van. Egyébként hajlamos vagyok arra, hogy napközben csak lézengjek, pár sort írjak, és éjszaka lendüljek bele igazán, ha van rá lehetőség, néha hajnalig írok.
8. Mit szeretsz a legjobban az írásban? Tervezni, kutatni, háttérvilágot feltárni vagy valami egészen mást?
A legjobban a karakterek közötti kapcsolatokat szeretem, és ahogy ezek alakulnak a könyvek folyamán. Nagyon élvezem még a történet bonyolítását, kis részleteket, utalásokat adni hozzá, csavargatni a szálakat. A Hetedvérigben az utóbbi érvényesült.
9. Milyen írós terveid vannak?
Természetesen folytatom az írást, és remélem, további könyveim is megjelenhetnek majd. Ez kevésbé ismert információ, de verseket is szoktam írni, bár ezekkel egyelőre nincsenek komolyabb terveim.
10. Te kinek ajánlanád a Hetedvériget?
Mivel a regény több műfaj ötvözete, szeretem azt hinni, hogy sok ízlésnek megfelelő lehet, ugyanakkor tudom, hogy a fantasy szál nagyon meghatározó, és nagyon megosztó is: sokan szeretik és sokan utálják. Leginkább olyanoknak ajánlanám (korosztálytól függetlenül), akik szeretik, vagy legalábbis nem bánják a misztikus hátterű történeteket, és kíváncsiak egy csavaros, nem mindennapi gyilkosságra.
Köszönöm az interjút Csóti Lilinek!
Mit gondoltok a fantasy zsánerről? Mi a véleményetek a Hetedvérigről?
Szeretettel:
Képek forrása:
