Véget ért a nyári szünet, és az ezt jelenti, hogy újra itt van az Írók egymás között. Nemrégiben Gabi egy inspiráló posztot küldött nekünk, amiben Elizabeth Gilbert írta le tíz lépésben, mit gondol az írásról, milyen tanácsot tud adni a kezdő és lelkes íróknak. Ennek apropóján szedtük össze mi is, hogy mit tartunk a legfontosabbnak. A többiek nevére (Fanni, Gabi és Klári) kattintva olvashatjátok a tízes listákat. Lássuk, hogy nekem mit jelent az írás!
Felmerült a közösségi oldalakon, hogy mik segíthetik legjobban a kezdő írókat. Őszintén, sokat töprengtem a válaszon, és ezért is foglaltam össze egy cikkben, hogy nekem mik azok a meghatározó gondolatok és
tanácsok, amik az évek során túllendítettek írós blokkokon és megtorpanásokon. Természetesen ezek is olyan pontok, amiket végső soron az ember magának alakít ki, de jó a tájékozódáshoz, egy kicsit ráismerhetünk önmagunkra.
1. Bízz önmagadban és a történetedben!
Mennyire egyszerűnek hangzik, igaz? Pedig valójában minden ott kezdődik, hogy magaddal rendben vagy, hogy elhiszed, hogy csak te tudod úgy elmondani a százszor megénekelt szerelmi történetet, és akkor a történeted
is élni fog.
Még a legelején kellett ezt végiggondolnom, hogy valójában az egész életünk – kultúrához kötődően – forgatókönyvekből áll, és ezek a forgatókönyvek mélyen gyökereznek az irodalmi hagyatékokban. A valódi
erő abban lakozik, hogy ezekhez a forgatókönyvekhez hozzátesszük a saját világképünket és megváltoztatjuk valamelyik elemét – azért lesz jelentős, mert nekünk jelentős.
2. Ne akarj másoknak megfelelni!
Újabb sokat hallott tanács, de higgyétek el, nekem talán ez az egyik legnehezebben betartható dolog. Természetesen az ember folyamatosan kapja a visszajelzéseket – ez elengedhetetlen dolog a fejlődéshez, és egy jó részét haza is viszem magammal, hogy átlássam, mit kell még hozzátennem, hogy legközelebb jobban sikerüljön.
Van azonban egy másik oldala is ennek a tanácsnak. Nem tudunk megfelelni mindenkinek. Ahogy az ember, úgy az írás sem tetszhet mindenkinek, és ezt el kell fogadni, különben az egész csak arról szól: folyamatosan újabb és újabb elvárásoknak kívánunk megfelelni. Valójában egynek kell, a legnagyobb kritikusnak. Önmaguknak.
3. Csak írj!
Sarkalatos pontja az írásnak. Ez nálam azt jelenti, hogy sokszor minden kikövezett, pontról pontra haladás nélkül leülök a gép elé, mert játszani a legjobb, és néha elképesztő, hogy mik ki nem bontakoznak
előttem. A meditáláshoz hasonló állapotnak tudnám nevezni, amikor a koncentráció és a magamra figyelés akaratlanul is oldásokat hoz. Hihetetlen élmény.
Ugyanakkor ezt nem nevezném ihletett állapotnak, hiszen a fentiekben említettem, kell a koncentráció és az önmagamra figyelés, a szabad utak mellett a tudatosság. Inkább olyan érzéshez tudnám kötni, mint amikor elengedem azt a szoros irányítást, a kötőféket, és a kigondolt ötletet, az A-ból B pontot hagyom, hogy bejárjam. Ez a kulcs, hogy engedem magamnak, hogy csak írjak.
4. Írj önmagadnak!
Ez a negyedik pont egyenesen következik a fenti háromból. Ha neked fontos a történet, hidd el, másoknak is az lesz.
5. Légy büszke az érzelmeidre!
Hányszor, de hányszor hallgattam, hogy mennyire érzékeny vagyok, hogy túl sokat veszek fel a világból. Sokszor szégyelltem, hogy mennyire meg tudnak hatni a dolgok, hogy mennyit gondolkodom egy híren.
Persze kell egy egészséges közömbösség, amikor megtanulod kimondani: „eddig vagyok én, az már a másik nehézsége”, de azt is fontos volt meglátnom, hogy az érzelmeket ugyan el lehet fojtani, de azok úgyis utat találnak. Fontos, hogy egyensúlyt találjon az ember, hogy az érzelmek kimutatása igenis pozitív, hogy
helyük van az ember életében. Az írásban meg különösen.
6. Mutass és mondj!
Ez a kettő valójában párban jár. Most lehet, hogy furcsa példát hozok nektek, de a tanársággal tudok a legjobban szemléltetni. Olyan ez, mint a frontális és a csoportmunka. Szükség van arra, hogy a tanár magyarázzon, éppen annyira, mint arra, hogy a csoportmunkában mi magunk összerakjuk a kirakós darabjait és saját magunk rájöjjünk a megoldásra. Az író is szerintem egy vezető. Valójában mindvégig az olvasó dolgozik, de az író építi fel retorikailag a vázat, a többit pedig az olvasóra bízza.
7. Szerkessz a végén!
Van egy ötleted? Jó, akkor csak ki kell bontanod. Igen, de nálam mindig kezdődik a kétkedés, valóban jó lesz ez így? Minél többek gondolkodok, annál jobban veszítek a lendületből, és bizony akkor hajlamos vagyok
a bekezdéseket is átböngészni. Most egyre tudatosabban csak hagyom és engedem magamnak, hogy írjak, a végén ráérek átnézni a szöveget, és szerkeszteni rajta.
8. Szeresd a merészséget!
Hogy tessék, kilépni a komfortzónából? Igen, mondom ezt én, aki igencsak mérlegelvű. Márpedig valójában az írásban az a jó, hogy nincsenek különösebben korlátok, és igen, még ha vadul is hangzik elsőre, akkor
is írjuk le, tegyünk egy próbát vele, megint csak ráérünk utólag szerkeszteni.
9. Merj hibázni!
Az, hogy megengedjük magunknak a hibát, nagyfokú önismeretre vall. Hogy nem sikerült valami, még mindig lehet valaminek a kezdete. Sok félig kész regényem van a fiókban. Mind valamiért nem működött, de
sohasem szabadultam meg egyik munkámtól sem, mert tudom, hogy a későbbiekben még átemelhetek belőlük valamit. Lehet, eleve azért született, hogy később legyen a hasznunkra, egy építőkocka legyen a nagyobb egészhez.
10. Engedd meg magadnak az írást!
Megérdemled, hogy visszavonulj, hogy magadra fordítsd azt az időt, amit a történeteiddel töltesz. Legyen az egy héten egy fél nap, vagy naponta tíz perc, az az idő mind a tied és a képzeletedé.
Remélem, hogy néhány tanács segített neked a megerősítésben vagy továbbgondolásban. Te mit tanácsolnál önmagadnak vagy másnak? Ha megírtad, hogy számodra miért fontos az írás, oszd meg a bejegyzésedet!
Szeretettel:
Képek forrása:
