Krausz Emma írásai

Csudapest világvége meséi

Interjú a csudálatos Sütő Fannival

2020. április 05. - krauszemma

40.pngTudtad, hogy létezik Árnyékpest? Na és az Északi pályaudvar? BKV-ba szerelmes nem e világiak? Nemrégiben jelent meg Sütő Fanni novellás- és verseskötete, a Csudapest világvége, amely körbejárja az alternatív Budapestek valamennyi szegletét. Olvasóként mi is bebarangolhatunk olyan, szemnek láthatatlan helyszíneket, megismerhetünk olyan arcokat, akik valahol mind ismerősek lehetnek, de ennél sosem voltak talán élőbbek.

 

 

 

 

 

 

Ez a ház, amikor az éj közeledtével lehunyta a zsalugátereit, a reményről álmodott.

Csudapest világvége részlet, Esőnapok

 

Sütő Fannit közel két éve ismerem az Írók egymás között lányai révén. Az első közös élményünk az volt, amikor Fanni hazajött Franciaországból, elvitt engem a MythOff eseményre. (Amit hálásan köszönök, azóta is rendszeresen látogatom.) Merthogy minket összeköt a fantasztikum, elsősorban a fantasy és a mesék világa, a gyerekirodalom. Mindketten tanárok vagyunk, mindketten írunk, szeretjük a másvilágok történeteit lapra vinni. Emellett Fanni igazi polihisztor, dalszövegíró, költő és mesemondó, aki ékszerdobozba zárt titkokat tár az olvasó elé, ékes nyelvével valódi kincseket oszt meg velünk.

Ilyen ez a Csudapest világvége. Teli van élő képekkel, igazi mesékkel. Könnyedén olvasható, lendületes, ugyanakkor teli van magvas gondolatokkal, elültetését viszont mindvégig az olvasóra bízza, egyszer sem didaktikus.

A kötet három szerkezetre osztható, egyben kavarja fel Csudapest varázslatos porát, egyszer felszállhatunk a felhővonatokra, hogy elérkezhessünk a világvége diszkóba. Az átmenet okos, és szép döntés. Az olvasónak van lélegzetvételnyi ideje, hogy a varázslatból megérkezzünk a valóságba, vagy legalábbis meglássuk a valóság egy másik arcát. Különösen ebben az időszakban, amikor karantén van, elevenül működnek, ugyanakkor reménnyel töltenek el bennünket ezek a történetek.

A kötet megjelenéséről Sütő Fannit kérdeztem.

 

1. Miről szól egy mondatban a Csudapest világvége?

Budapestről, hétköznapi csodákról és egy kicsit a világvégéről is. :)

 

2. Varázslatos cím, és amellett sem mehetünk el, hogy milyen csudálatos a borító. Hogyan keretezi ez a kettő – cím és borító – a kötetet?

A borító Tomasics József keze munkáját dicséri. Nem is tudom, hogy csinálta. Küldtem neki pár borítót, ami tetszik, aztán pár óra múlva előállt ezzel a csodával. Még egy lámát is csempészett a csücsökbe. Egyszerűen tökéletes. Árnyékpest a főváros visszhangja, egy emlék, egy összeomló jövő. Budapest formája más színekkel kitöltve – mondja az egyik szereplő az Árnyékjáték című novellában. A kötetben, főleg az első részében egy furcsább, színesebb Budapestet találnak az olvasók. Ha a Golyó a szívbe című novellámból képregény lenne, én olyan stílusban képzelném el, mint a sagát, nagyon élénk, dinamikus színvilággal. Azt gondolom, a borító (és a cím) sikeresen elkapja ezt a hangulatot.

 

3. Mesélj egy kicsit a világokról! Ha tehetnéd, te melyik Pesten élnél?

Szeretem Árnyékpestet, mert csupa olyan dologgal pakoltam tele, ami nekem tetszik. (Mármint látványilag, a nyakatekert bürokráciát nem szeretem, küzdök vele eleget a franciáknál. :D) Már gyerekként mindig kerestem a varázslatot a világban. Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy ez sajna Harry Potter-es módon nem fog megvalósulni, ezért elkezdtem az apró csodákat keresni. Ezeket próbálom a novelláimban visszaadni.

 

4. Elkerülhetetlen, hogy beszéljünk egy kicsit Neil Gaimanről. Miközben olvastam a kötetet, időnként eszembe jutott a Sosehol vagy a Csillagpor. Mit jelent neked Neil Gaiman munkássága és az urban fantasy zsáner?

39.pngAki ismer, tudja, hogy Neil Gaimant az irodalmi apukámnak szoktam hívni. Nagyon szeretem a nem csak a munkásságát, de a személyiségét is. Kedvenc művem tőle a Sandman-képregény sorozat, amiben valami lenyűgöző szintre vitte azt, amit én is szeretnék csinálni: teremtett egy mitológiát, ami bár teljesen a sajátja, ismert történetekből táplálkozik, majd ezt erőfeszítés nélkül elhelyezte a mi világunkban. Másik nagy kedvencem a Felkavaró tartalom című novelláskötete, azt olvasva az egyik ámulatból a másikba estem. (Bevallom, a másik két gyűjteményénél nem minden történetért voltam oda.) Rosszabb napjaimon meghallgatom a Make good art beszédét, ami minding erőt ad. Szeretem Neil Gaimant, mert művelt, de nem kérkedik vele, bestseller író, de nincs elszállva magától, nagyon céltudatos és motivált alkotó. Szeretnék úgy írni, ahogy ő, persze ezalatt nem szolgalelkű utánzást értek, hanem inspirációt. Azt hiszem, életem egyik legjobb dicsérete az volt, amikor valaki azt mondta az egyik budapesti urban fantasymre, hogy így írna Neil Gaiman, ha fiatal, magyar lány volna. Na, ez pontosan kifejezi, hogy mire törekszem! :3

 

5. Az olvasó fokozatosan vonódik be a kötetbe, számomra valahol egy beavatás-történet is volt. Az én beavatásom egy eddig ismerni vélt Budapestbe. Milyen előzetes célod volt a kötet összeállításakor, mi mentén válogattad össze a novellákat és a verseket?

Ez nagyon érdekes, erre nem is gondoltam. J Amíg még Budapesten éltem, elég sok felolvasóestet tartottam. Az anyagok összerakásában mindig kikértem a volt irodalomtanárom segítségét, de idővel én is kezdtem érezni, milyen a jól működő szerkezet. (Hangulat, hosszúság, érzelmek szempontjából.)

Volt pár novellám, amik lazán összefüggtek, és ugyanazon a varázslatos Budapesten játszódnak, és többnyire happy end a végük, ezeket mindenképp egy helyre szerettem volna csoportosítani, ebből lett a kötet első része. Szerettem volna egy klímaváltozással/világvégével és hasonlókkal foglalkozó csokrot is, ez lett a vége. A kettő közé kellett egy átvezetés, ez egy lassabb, melankolikusabb rész, ahol az átmenetet az állomások és vonatok is szimbolizálják. Józsi is adott pár nagyon jó tanácsot a kötet szerkezetével kapcsolatban, neki mint a Black Aether és a TBA könyvek főszerkesztőjének nagy tapasztalata van kiadványok összeállításában, így nagyon hálás voltam a meglátásaiért.

 

6. A versek olyan szépen simulnak a kötet szőttesébe. Mindig is meg akartam kérdezni, honnan jött neked a versírás? Szerinted mit jelenthet ma az olvasónak a vers egy regények uralta könyvpiacon?

38.pngNagyon korán kezdtem verset írni. Az elsőt alsóban írtam Vili, a kis verébről, akit aztán megevett egy macska (RIP Vili). Középiskolában gyakorlatilag végig szerelmes voltam (Inkább a szerelembe, mint abba a tizenhárom srácba, akik azt sem tudták, hogy létezem… Ebből egyszer írok egy életrajzi YA-t. :D), és ezeket az érzelmeket muszáj volt valamilyen formában kiadni magamból. Fura mód, amióta boldog párkapcsolatban élek, kevesebb verset írok, ha írok is inkább könnyedet, játékosat. Már érkezett egy pár értékelés a kötetre, az olvasók jellemzően a novellákat említik, a versekkel szerintem néha nem tudnak mit kezdeni. Ez abszolút nem az ő hibájuk, sőt egyáltalán nem is hiba. Az iskolákban a versek memoriterek, kötelező nyűg, izzadságszagú tenyérgyűrögetés, miközben az osztálytársaink előtt kéne szavalni, ahelyett, hogy élveznénk a verset. Tudom, miről beszélek, tizenegy évesen meg kellett tanulnunk az Egy katonaéneket, úgy hogy semmi magyarázatot vagy értelmezést nem kaptunk hozzá. Aztán meg egyszerre valami kilenc Ady verset (köztük a Sion-hegy alattot, ami nem épp a legkönnyebb), rossz jegyet is kaptam rájuk, a mai napig emlékszem. Azért szeretem a verseket, mert kevés szóval lehet nagy dolgokat elmondani, összesűríteni a dolgok lényegét, mint ahogy több ezer rózsasziromból lesz egy üvegcse rózsavíz. Elpárolog a felesleg. A helyzet az, hogy a világ felgyorsult, a legtöbb embernek egyszerűen nincs ideje megállni, és megcsodálni a verseket, pedig, ha belegondolunk, sokkal kevesebb idő- és energiabefektetést igényelnek, mint a regények. De a regényekben ott vannak a szereplők, akikhez kapcsolódhatunk, sodor magával a történet, hogy aztán mi lesz?

A versekkel is ugyanúgy a kerítésen üldögélek, mint a novelláimmal. Próbálkoztam elküldeni őket nagy irodalmi folyóiratoknak, de nekik túl fiatalos vagyok, vagy éppen túl klasszikus (egy versemre megkaptam, hogy ma már nem ír így senki… de. Én.), a slamhez pedig túl hagyományos. Igyekszem megteremteni a saját helyem a két világ határán. Nagy öröm viszont, hogy úgy tűnik, a versektől amúgy ódzkodok is találnak néha kedvükre valót. A Cinegore.net kritikájában például ez áll: „Bár nem kifejezetten szeretem a verseket, azonban kettőt mégis szeretnék kiemelni. A Száműzetés címre hallgató költemény dinamikusan fellépő szójátékai kilóra megvettek, de a szintén ebben a szegmensben előkerülő Posztapokaliptikus tangó bizarr szóképeit olvasva nemkülönben bólogattam.”

Ezek mindig segítenek túllendülni a holtpontokon.

 

7. Rengeteg ötleted van, számos projektet viszel a honlapodon, köztük a Szimplán mesés rovatot és az UniVERSum podcastet. Mesélj, hogyan jöttek ezek az ötletek? Mit jelent rovatot vezetni, és mennyiben más podcastet felvenni?

A Szimplán Mesés ötlete onnan jött, hogy én is nagyon szeretek mítoszokkal, népmesékkel dolgozni, ami azt hiszem, a kötetemből is lejön. Arra gondoltam, érdekes lenne megnézni, itthon ki foglalkozik ezekkel a műfajokkal. Illetve kénytelen vagyok megint Nail Gaimanre hivatkozni, aki azért lett először újságíró, hogy kitanulja az írás csínját-bínját, na meg hogy érdekes emberekkel beszélgessen. Engem is ezek az elgondolások vezéreltek. Illetve Zalka Csengének köszönhetően felfedeztem a mesemondás varázslatát, és a magyar mesemondó közösséget, akiktől mindig lehet valamit tanulni.

Az UniVERSumot részben azért kezdtem, mert, ahogy azt már fentebb említettem, úgy érzem, hogy nem foglalkozunk eleget versekkel. Be akartam mutatni azokat a műveket, amik engem megérintettek, elgondolkodtattak, hátha más is örömét leli bennük. Az epizódok nem hosszúak, 10-20 perc, szóval egy kiadósabb mosogatás alatt meg is hallgathatók. Igyekszem okos gondolatokat megosztani a költeményekről, de azért néha elszabadul bennem a fangirl.

A podcast adások sokkal spontánabbak, mint egy interjú, nem igazán készülök scripttel, (bár a költő személyével kapcsolatban mindig végzek egy kis kutatást), azt mondom el, ami a vers felolvasása közben megérint vagy eszembe jut. Nem iskolai szövegelemzést akarok adni, hanem őszinte olvasói reakciót.

 

8. Emellett tanár vagy, és dalszövegíró. Milyen dalszövegeket írtál? Hogyan fér meg a tanárság ennyi kreatív dolog mellett?

Először egy volt főnökömnek illetve a zenekarának írtam dalszövegeket, mostanában pedig Ruskó Eszterrel, művésznevén ALISA-val működöm együtt. A már megjelent dalszövegeimet ezen a Spotify-listán hallgathatjátok meg, illetve van egy hivatalos dalszövegírói oldalam is, ha valaki esetleg szeretne velem együttműködni. ;) Eszterrel az első megjelent közös dalunk a Sedna, melynek születéséről egy blogbejegyzést is írtam.

Imádom a zenét, és régi álmom volt, hogy valamilyen formában közöm legyen hozzá, de olyan botfülem van, hogy ihaj. Nagy boldogság, amikor saját szövegeim hallom viszont dal formában.

Lehet, furán hangzik, de nekem a tanítás legalább olyan szenvedélyem, mint az írás. Diákfüggő persze, van, amikor a kétségbeesés meg az idegösszeomlás szélén táncoltam, de amikor jól mennek a dolgok, egyszerűen boldoggá tesz az, hogy a segítségemmel valaki elsajátított valamit, amit előtte nem tudott, hogy adtam neki valamit. Ha jobban megnézzük, ez nem is áll annyira távol az írástól. Az írás is tanítás valahol, ezt már József Attila Születésnapomra című verse óta tudjuk.

A tanításban is igyekszem kreatív és szórakoztató lenni, különben is néha stand up comedy az egész. J Nem álmodozom arról, hogy az írásból meg tudjak élni (nyilván jó lenne, de maradjunk a realitás talaján), de azt szeretném, hogy az írást és a tanítást összeadva legyen egy tisztességes keresetem.

 

9. Mik a következő tervek? Számíthatunk tőled újabb novellás- és verseskötetre vagy valamilyen regényre?

Ó, tervekkel teli a padlás. J Bele akartam, sőt még mindig bele akarok vágni az áprilisi Nanocampbe, de a novelláskötet megjelenése kicsit lefoglalt. Népszerűsítés, interjúk, Moly árgus szemmel való figyelése. J Van több majdnem befejezett (jellemzően angol nyelvű) kéziratom, ezeknek jó lenne pontot tenni a végére. Aztán van a sok folyamatos projekt, az Írók Egymás Között bejegyzéseink, a Solar-saga, a podcast… A napokban elgondolkodtam azon, hogy mivel úgy látom az olvasóknak tetszik a Csudapest Világvége, lehet, jó lenne befejezni a Bubópestet, ami egy urban fantasy regény (kisregény?), amiben néhány a novellafüzérben megismert szereplő is felbukkan.

 

10. Te kiknek ajánlanád a Csudapest világvégét?

Jelen helyzetben bárkinek, aki szeretne kicsit kiszakadni a valóságból, és bűntelenül járkálni egy ismeretlen-ismerős Budapesten.  Általában meg azoknak, akik szeretik a szórakoztató és szépirodalom keveredését. Valahogy mindig a két tábor határmezsgyéjén éreztem magam, szeretem a metaforákat, a nyelvi szépséget, de a könnyed és modern történeteket is. Aki szereti Murakamit, Neil Gaimant, Joanne Harrist, szerintem ezt a kötetet is élvezni fogja.

Fülszöveg

Novellák és versek a város másik oldaláról. Színes szösszenetek, világok közötti várakozás, verses világvége, alliteráló apokalipszis. Ha nyomaszt a valóság, vessz el kicsit Csudapesten!

Sütő Fanni tehetségéhez kétség sem fér, ráadásul sokoldalúan csillogtatja meg a tudását. Versek, dalszövegek, novellák, vicces-őszinte blogbejegyzések, mind-mind az ő hatáskörébe tartoznak. Ráadásul két nyelven alkot, angolt tanít, és minden érdekes lehetőséget megragad, hogy tovább szélesítse a tudását, és minél izgalmasabb dolgokat alkosson.

A Csudapest világvége egy különleges kötet, ugyanis feltárja nekünk Budapest eddig nem ismert oldalát. A metróvonalon utazva új, eddig nem látott helyeket fedezhetünk fel. Ha felpattanunk a villamosra és a vonatra szintén olyan helyszínekre lelhetünk, amire nem is gondoltunk volna. Vége az unalmas utazásnak, Csudapesten egy pillanatra sem fogunk unatkozni. Fanni ezekkel a novellákkal és versekkel egyedülállót alkotott, ugyanis Magyarországon nincs erősen meghonosodva az urban fantasy zsánere.

Kiadás részletei

TBA Könyvek, Nagykanizsa, 2020

60 oldal  | ISBN: 9786156181008

A kötet ingyenesen letölthető a Dunwich Market oldaláról!

Kiknek ajánlom?

Mindazoknak, akik szeretnének elveszni Csudapest valamennyi világában, kikapcsolni, és a spájzot reménnyel feltölteni.

 

Szeretettel:

krausz_emma_aliras.png

 

 

Képek forrása:

Pexels.com & Pixabay.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://krauszemma.blog.hu/api/trackback/id/tr7915593974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása