2020-ban számos izgalmas projekttel készültünk az Írók egymás között lányaival, többek között egy tizenkét hónapon keresztül tartó írós kihívással, cikkekkel, valamint egy olvasóklubbal. Az olvasóklub célja, hogy megosszuk veletek az olvasásélményeinket. Az első könyv, ami terítékre kerül, Markus Sedgwick, Midwinterbloodja. A lányok nevére kattintva – Fanni, Gabi és Klári – olvashatjátok a véleményeiket.
Gabi vetette fel az ötletet a csoportban, hogy mi lenne, ha 2020-ban elindítanánk egy könyvklubot. Mivel négyen vagyunk, kézenfekvőnek tűnt évszakonként beosztani a választott olvasmányokat. Az első regény ezért Fanni kedvence, a Midwinterblood, amelynek címe is meglehetősen sokatmondó – Fanni után szabadon –, megidézi a telet, és annyit tesz, Télderékvére.
Mielőtt rátérnék magára a regényre, el kell áruljam, nagyon vártam, hogy Fanni mit választ. A barátságunk Gabinak köszönhető, ő mutatott be az Írók egymás között lányainak, akik kedvesen be is fogadtak. Bár mindkettőjüket ismertem valamennyire korábbról, Fanniról először ALISA-tól (Esztertől) hallottam, mert együtt jártak Aranymosó írósuliba. Körülbelül két éve kezdtünk el igazán beszélgetni egymással, és hamar kiderült, hogy mennyire hasonlít az olvasói ízlésünk – Fanni is él-hal a mesékért, mítoszokért és a fantasztikumért, számos, szuper projektet, a Szimplán mesést és az uniVERSumot is kitartóan és lelkesen viszi. Ezért is kezdtem nagy elvárásokkal a Midwinterblood történetbe, mert Young Adult és mágikus realista, és ez a kettős különösen lázba hozott.
A Midwinterblood egy titokzatos, távoljövőben játszódó résszel kezdődik, az úgynevezett Áldott-szigeten, amiről az a hír járja, hogy itt az emberek örökké élnek. Útnak indul Eric Seven újságíró, hogy kiderítse, mennyi igaz a mendemondákból, és egy összefoglaló cikkben feltárja a sziget misztikumát. Csakhogy a megérkezésekor feltűnik neki, hogy a bennszülöttek, bár kedvesen fogadják, mégis távolságtartóak vele szemben, és csak felnőttek lakják a helyet. A legfiatalabb, szinte gyermeki kíváncsiságú és nyitott bennszülött, Merle. Eric – maga sem érti és tudja, miért – rögtön beleszeret a lányba. Ezzel meg is kezdődik közös, hét életet felölelő szerelmük útja.
A történet erőteljesen épít a lélekvándorlás gondolatára. Az elbeszélő hét különböző rövidtörténetbe kalauzolja az olvasót, amelyeknek főszereplője mind-mind Eric és Merle. A regény emellett meglehetősen sok szimbólummal dolgozik – igyekszem valamennyit, maradéktalanul felsorolni: a mezei nyúl, a sárkány, a hold, a nevek jelentősége, az áldozás, a vikingkultúra, a hetes szám. A szimbólumok szervesen át- meg átszövik Eric és Merle szerelmét, szinte bejósolják a történéseket. A nyúl és a sárkány jelenléte hol fenyegető, hol vigaszt nyújtó. A nyúl a termékenységet jelképezi, de a regényben sokszor egy elérhetetlen vágykép a család megteremtése, míg a sárkány, bár sok esetben negatív szereplő a mesékben, az öregségük és hatalmuk épphogy a bölcsességet és a védelmet képviselik. Emellett különösen érdekes és az olvasót mankóként végigkísérő hetes „varázsszám” jelenléte a szövegben.
A regény keretes szerkezetű, az első fejezet ugyanazon a helyszínen, az Áldott-szigeten játszódik, mint a záró jelenet. Közte további hat, eltérő mesét olvashatunk Ericről és Merléről. Eric vezetékneve is igencsak beszédes, a Seven ugyanis „hetet” jelent. Ugyancsak fontos jelentőségű a fejezetek felosztása, hiszen hét holdfázisról kapták a címüket. Ugyanakkor ezzel a számmal sokszor találkozhatunk a mesékben, például hétfejű sárkányként vagy a hét próba jelentésében. A hét próbát nem véletlenül említem, hiszen szakrális jelentőségű, minden ősi vallásban, mélyen a világteremtésben gyökerezik és kezdődik, tanulással, nehézségekkel teli kihívásokon keresztül visz tovább minket. Egyúttal a hetes a lélek száma is, így szükségszerűen a lélekvándorlásé: a földi és spirituális birodalmak, stációk bejárása.
Elképesztett a szöveg szerkezete és részletessége. Minden kijelentésnek kulcsszerepe van – ha nem is azonnal, de később értelmet nyernek. Bár összességében tetszett mind a hét epizód, egy különösen a szívemhez nőtt: „A pilóta” címet viselő, amelyben egy második világháborús katona lezuhan repülőjével az Áldott-szigetre, és a helyiek segítik őt, elrejtik az ellenséges katonák elől. Ebben Eric apukaként mutatkozik be az olvasónak, és csak az epizód végén tisztázódik, hogy Eric valójában miért ellenséges a pilótával, és miért is hasonlít a sorsuk – összekapcsolja őket a lányaik iránti szeretet és áldozatkészségük.
Bár sokszor tetszett ez a részletesség, az egymásra illesztett, jól kigondolt építőkockák sora, sokszor mégis azt éreztem, hogy pont ez a szerkezet a gyengesége a könyvnek. Azért, mert a részletességgel sokszor túl sokat mondott a regény. Furcsa ez, de valahol azt vártam, hogy bizonyos dolgok ne legyenek annyiszor elismételve, ne áruljanak el túl sokat, különösen ne a megoldásokat. Néhol ugyanis felvetődött bennem, hogy az elbeszélő talán nem bízik az olvasóban, hogy képes összerakni a legóvárat. Márpedig én szeretek egyedül építkezni, de itt mindvégig éreztem az elbeszélő jelenlétét.
A másik dolog, amin sokat gondoltam, valóban Young Adult-e ez a történet? Szerintem nem. Nehéz benne megtalálnom az ifjúsági elemeket, inkább tűnt nekem egy szépirodalmi regénynek, amelyben mágikus realista szimbólumok dominálnak.
Összességében viszont egy könnyen és jól olvasható történet benyomását keltette. Valamiért a nemrégiben látott, A mániákus sorozat jutott róla eszembe. Imádtam ezt a fura, sci-fibe hajló mini történetet. A főszereplők itt is számos életet élnek meg egy gyógyszerkísérletnek köszönhetően egymás mellett és egymással. Különös látványvilág jellemzi, remek szereposztással és rendezővel. Cary Joji Fukunagát el tudnám képzelni a Midwinterblood megfilmesítésére is.
Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a rejtvényeket, a szimbólumokat, nyitottak a mesékre és mítoszokra – a szerelem mítoszára.
Szeretettel:
Képek forrása:
