Az Írók egymás között legutóbbi témája a zsánerek voltak. Elsősorban azokat a zsánereket szeretném bemutatni nektek, amelyeket én is szívesen olvasok és írok, ezért a cikk egyfajta betekintést nyújt a zsánerek világába, tudni kell, hogy rengeteg fúzió és alzsáner jelenik meg az irodalomban. Lássuk, melyek a kedvelt zsánereim?

Az égieknek kimondottan sötét humorérzékük van – legalábbis az apám szerint –, tökéletesen értenek Murphy nyelvén, mert ami bekövetkezhet, az úgyis bekövetkezik. Ezért amikor valaki a tizenhatodik születésnapját egy forró bádogdobozban tölti, jégkockáról meg ventilátorról álmodozik, és olyan végtelenül haszontalan szavak jutnak eszébe, mint a delírium, teljesen természetesnek véli, hogy délben benyitnak egy díszhalakat áruló boltba. Az új érkezőnek tenger- és sós illata van, ami egy megfakult
emlékhez hasonlít. Azonnal felelevenedik egy kép, ahogy hatévesen apámmal úsztunk a partoknál. Annyi vizet nyeltem, hogy azzal viccelődött, most már én magam vagyok a tenger, lebeghetek a hullámokkal. Utoljára akkor éreztem magam olyan közel az apámhoz, annyira nyugodtnak és békésnek.

Ezúttal egy novellával, egy mesével készültem nektek az alkotásról. A megírásában sokat segítettek Shelia Liu illusztrációi.

Megláttam a BloggerKépző szuper kezdeményezését, a júliusi harminc napos kihívást, mi szerint minden nappal valami újat osztunk meg az olvasóinkkal, és kapva kaptam az alkalmon. Ezennel bemutatkozásul húsz ténnyel készültem nektek.

Nemrégiben volt szerencsém olvasni Csóti Lili Hetedvérig fantasy regényét, amely a bosszú kérdéskörét járja körül: vajon létezik-e egyáltalán jogos bosszú, és az milyen hatással lehet az emberre? Csóti Lilit kérdeztem a regényről és az írásról.