Az elmúlt hónapok sok-sok teendői miatt most érkezem augusztusi témánkkal, a kétnyelvűséggel. Milyen nyelveken tanulok és dolgozok, mit jelent számomra a két- és többnyelvűség? A lányok nevére – Fanni, Gabi és Klári – kattintva olvashatjátok valamennyiük véleményét a témában.

A két- és többnyelvűséget nehéz meghatározni. A nyelvészeti óráimon találkoztam először a különféle nézőpontokkal, köztük azzal is, hogy valamely kutató már a nyelv ismeretétől veszi a két- vagy többnyelvűséget. Persze az is kérdés lehet, milyen szinten ismeri és beszéli a nyelvet, mikor találkozott a második nyelvvel – születésétől fogva, a környezetének köszönhetően vagy kisiskoláskorban.

Én a második csoportba tartozom. Iskolában elsőként negyedik osztályban ismerkedtem meg az angol nyelvvel, és később gimnáziumban érkezett az angol mellé az olasznyelv-tanulás. Az angol mind a mai napig közel áll hozzám, és bár a tudást nehéz mérni, viszonylag jól boldogulok – különösen a megértés szintjén. Számtalan sorozatnak, filmnek, könyvnek, online tanfolyamnak és edukációs videónak köszönhetően sikerült fejlesztenem az angolnyelv-tudásomat, ugyanakkor mind a mai napig kihívást jelent a beszéd, kevesebbszer van alkalmam élőben gyakorolni. Mindenesetre szerencsésnek mondható, az angol sok mindenre ösztönzött – gyerekként arra, hogy mangákat és rajongói történeteket olvassak, felnőttként, hogy könyveket és újabb ismereteket szerezzek.

Más kérdés, hogy milyen két- vagy többnyelvűségről beszélhetünk ebben az esetben, hiszen bár megjelenik a mindennapjaim során a folyamatos angol nyelv gyakorlása, mégis elsősorban az anyanyelvemen kommunikálok. Az olasz nyelv viszonylag, a gimnázium befejeztével, távol került tőlem, de igyekszem azt is szinten tartani. Mihez is használom akkor ezeket a nyelveket?

Elsősorban olvasok, rengeteget. Főként tanárként dolgozom, de mellette alkalomadtán szerkesztek és korrektúrázok. Mindkettőhöz szükségem van az angolra. Beszédfejlesztőként annyiban érdekes, hogy leendő logopédusként szűrni kell a tudást – mit használhatok és képezhetek le a magyar nyelvre. Az angol és a magyar nyelv teljesen más, a hangok képzésétől kezdődően, de az interneten számos, kiváló anyagot találok a különféle nyelv- és beszédzavar témakörökben, főként kutatásokat. Ami még külön öröm a 21. században, azok a szemléltető videók. Leendő logopédusként szeretem ezeket a honlapokat, edukációs eszközöket felkeresni.

És akkor itt van a szerkesztés és korrektúra. Nemcsak szabadidőmben, de munkám része is az olvasás. Igaz, más jellegű ez a feladatkör. Különösen szerkesztésnél fontos az eredeti szöveg ismerete, nyelvisége. Szerkesztőként segíteni kell a szöveget, jól kell ismerni az angol mellett a magyar nyelvet. Ez folyamatos gyakorlást igényel – állandó képzést. A szerkesztő csak kiegészíti a fordító munkáját, segíti, amennyiben javításra van szükség, ugyanakkor mindazonáltal neki is ismernie kell a (pop)kulturális referenciákat, idiómákat, szakkifejezéseket a témában – hogy mindezek közérthető formában kerülhessenek az olvasók elé.

Különös, de összességében elmondható, mennyire a kommunikáció alakítja a mindennapjaimat. Legyen az szóban (beszédfejlesztés) vagy írásban (szerkesztés), alapvető része a munkámnak, így az angol nyelv is eszköz az ismereteim bővítésére. Ez egyszerű, mert szeretem az angolt. A cél mégis az, hogy a szóban is minden különösebb félénkség nélkül, magabiztosabban beszéljek és rendszerezzem a gondolataimat. Szerencsére ebben is támaszaim a könyvek.