Frey Évával beszélgettem a 2017-es [bekezdés]-díjas Allegórium néven hamarosan megjelenő fantasy történetéről. Megosztotta velem, hogyan született a regény ötlete, mit kell tudni a szereplőkről, és milyen vámpírmitológiával mutatja be a világát.
Vámpírok. Manapság ez a szó vegyes érzéseket ébreszt az emberekben. Popkulturális ikonok, vérszomjas szörnyetegek, csillámfiúk és hidegvérű gyilkosok – többek között ezekről az előítéletekről is mesélt nekem Frey Éva, valamint képet kaphattok arról is, hogyan értelmezi újra a vámpírok eredetét.
Mit jelent a cím, Allegórium?
Frey Éva: Az egyik főszereplő, Inessza nevezi így a fantáziavilágát, melyet gyerekkora óta építget, és ide vonul vissza, amikor már túl sok neki a valóság.
„Már kisgyerekként létrehozott magának egy álomvilágot, és időről időre ebbe menekült. Nem emlékezett vissza, hogy mikortól kezdte alakítgatni, mert bármilyen messzire nyúlt saját emlékeibe, ez a világ mindig létezett. Inessza elképzelt emberek életének képeiből építkezett, és csak később, felnőttként ébredt rá, hogy ez a hely nem csupán a túlfejlett fantáziája terméke. Eleinte még magában sem nevezte meg, csak később, az akaratlan emlékbetörések időszakában, amikor már alapvető irodalmi ismeretekkel rendelkezett.”
Hogyan született a regényed ötlete, és miről szól?
Frey Éva: A regényem ötletét leginkább az ellenérzéseim motiválták. A legnagyobb lökés az volt, amikor kiolvastam egy nagyon népszerű sorozatot, és nem igazán tetszett a „vámpír” amerikai stílusú újraértelmezése.
A tartalom nagy vonalakban:
– Létezik egy rejtőzködő csoport, látszatra olyanok, mint bármelyik ember
– egy vezető, a Magiszter, akinek a lelkét a múlt sérelmei és a félelem torzítják
– egy furcsa lány, akinek valódi kiléte titok, és aki kulcs lehet a csoport jövőjéhez. A lány veszélyes fegyver az avatatlan kézben – a Magiszter pedig nem katona, hanem bölcsész
– egy nő, aki szembe mer fordulni a vezérrel, és egy apró kihágás, mely lavinát indít el.
Nagyon izgalmas helyszíneken játszódik a történet: Rostock, Szentpétervár. Ezek hogyan hatottak a különféle vámpírkolóniákra?
Frey Éva: A vérszívók legendája az egész emberiség folklórját átszövi, de a klasszikus vámpír-karakter, ami az irodalomban és a filmiparban elterjedt, alapvetően európai, sőt kelet-európai. A helyszínek megválasztásában ezt tartottam szem előtt. Szentpétervár jelentősége abban rejlik, hogy ez egy nagyjából elszigetelt, csodálatos metropolisz, melyet a Magiszter városállammá kíván tenni. Itt a „testvérei” már beépültek a jelentősebb szakmai pozíciókba, és a szervezettségükkel minden adottnak látszik ahhoz, hogy végre felfedjék több évszázados titkaikat, és kivegyék részüket a hatalomból.
Egyik beszélgetésünk során kiderült, hogy a te történeted is a mássággal foglalkozik. Hogyan értelmezhető nálad ez a fogalom? Mi is a vámpír a regényedben?
Frey Éva: Számomra a vámpír a másság megtestesítője. A történetben ők jelképezik az örök kisebbséget, ők a kirekesztettek, az ismeretlenek, a furák. Ők azok, akiket meg lehet bélyegezni, akiktől lehet félni, akiket lehet gyűlölni. Úgy látom, az átlagemberből hiányzik a létezés sokféleségének tiszteletben tartása: a legtöbben képtelenek megbirkózni a változatosság kiismerhetetlenségével, és kellő empátia híján nem is akarnak. A regényeimben, legyenek azok fikciók vagy a valóságban játszódó történetek, éppen ez ellen a jelenség ellen próbálok küzdeni.
A blogodon sok csemegével találkozhatnak az érdeklődők. Engem legjobban a romantikával foglalkozó cikked fogott meg. Mit gondolsz, létezhet egyáltalán vámpír és vámpír között szerelem? Mit gondolhatnak ők egy alapvetően emberi érzésről?
Frey Éva: Igen, létezhet, talán éppen azért, mert ők az emberi nem egy különleges alfajának képviselői, és ennyiből mindenképpen emberiek. Az eltérések viszont az érzelmeikben is jelen vannak, így a szerelmet is sajátosan élik meg. A könyvemben a vámpírok szerelme ösztönszerűbb, számítóbb, birtokló, sőt önző – talán nyersebb és őszintébb, mint az átlagemberé.
A klasszikus vámpírtörténeteket szereted. Volt olyan, ami megihletett? Mennyiben teszel hozzá a már ismert vámpírmitológiához?
Frey Éva: Igen, a hagyományos vámpírok gyerekkorom óta érdekelnek. Bármilyen furcsa, én minden ridegségük, különleges készségeik és hatalmuk ellenére ezeket a lényeket alapvetően sebezhetőnek és sérülékenynek érzem. Nagyon tetszett Bram Stoker regénye, és szeretem Anne Rice könyveit, ami viszont nem tetszik, az a szórakoztató irodalmat elöntő akcióhős - szexkiborg - bombanő vámpírok dömpingje. Általuk torzulás következett be ebben az alapból zord, félelmetes karakterben, és ezek a lények valahogy kommersszé, silánnyá, sőt nevetségessé váltak. Én a történetemmel ebből a csorbából akartam egy kicsit leköszörülni, és szerettem volna valamennyire újszerű megközelítésből láttatni ezeket a már-már mitologikus lényeket.
Kinek ajánlanád az Allegóriumot?
Frey Éva: Kortól és nemtől függetlenül mindazoknak, akik szeretnek eljátszani a gondolattal, hogy nem mi, emberek vagyunk az egyedüli értelmes lények ezen a bolygón. (És az antiszocoknak, akik kicsit távolról, kritikus szemmel nézik, ami körülöttük zajlik.)
Köszönöm az interjút!
Ajánlom mindazoknak az Allegóriumot, akiket érdekel a mitológia, a természetfeletti hiedelemvilág, és szeretnének visszatérni a gyökerekhez, a félelmetes vámpírokhoz.
További elérthetőségek:
Szeretettel:
Képek forrása:
