Izgalmas, jobbnál jobb kérdések születtek a KÉRDEZZ-FELELEK játékban, és úgy döntöttem, hogy valamennyit megválaszolom. A kérdéseitek alapján három részre osztottam a közönséginterjút: olvashattok rólam, az Osztályképről és a jövőbeli terveimről. Kiderül, hol születnek a kéziratok, miért fontos Ida, és lesznek-e újabb történetek.
》》》》》》》》》》》》》¤《《《《《《《《《《《《《
Ki az a Krausz Emma?
Hatalmas Csillagok háborúja- és Harry Potter-rajongó vagyok, imádom a főzelékeket, a macskákat, az esőt, a buszmegállókat, az alvás előtti gondolkodós öt perceket és az írást.
Nagy Dorina: Szeretsz olvasni? Ha igen, akkor ki a kedvenc íród, és miért?
Krausz Emma: Szeretek? Imádok olvasni! Minden szabad percemet könyvekkel, újságokkal vagy internetes cikkekkel töltöm. Több kedvenc íróm is van. Kedvelem Murakami egyszerű, velős stílusát és Alessandro Baricco nyelvi csodáit.
Nagy Dorina: Mióta írsz? Milyen felindulásból indultál a [bekezdés] pályázatra?
Krausz Emma: Komolyan hét éve kezdtem el foglalkozni az írással. Egyrészt kikapcsolt, másrészt sokat tanultam is belőle. Ugyanezért jelentkeztem a [bekezdés] pályázatra is. Szimpatikus volt a kiírás, hiszen mentorálást ígért a TWISTER MEDIA. Ez maximálisan teljesül, minden téren rengeteget segítenek, és bátran fordulhatok hozzájuk kérdéssel vagy javaslattal.
KockaCica: Milyen környezetben írsz? Otthon egy szép íróasztal mögött, vagy esetleg zenét hallgatva, kinn egy közösségi téren?
Krausz Emma: Változó. Mostanában legtöbbet szerintem a BKV-n, egy megnyitott dokumentumba, jegyzetbe írtam. (Most is.) Ha van egy ötletem, rögtön lejegyzem, hogy később tisztázzam a gépen vagy a vázlatoknak fenntartott füzetben. Szeretném elsajátítani, hogy az írás minden körülmények között természetes legyen. Egyrészt ezzel a szenvedélyemnek hódolok, másrészt megtanulom a munka mellett az időt beosztani. A kidolgozáshoz vagy szerkesztéshez azonban alkatilag jobban szeretek egyedül lenni, ezért igen, leggyakrabban fülemben az instrumentális zenével egy íróasztal mögött dolgozom.
Fónai Nikolett: Van valami konkrét rutinod az íráshoz? Gondolok itt arra, hogy csak kézzel írsz vagy géppel? Van-e valami apróság, aminek mindig a közeledben kell lennie ilyenkor?
Krausz Emma: Az okostelefon minden lehetőségét igyekszem maximálisan kihasználni, amennyiben nincs a közelemben számítógép vagy utazom. Többnyire azért mindig hordok magamnál tollat, füzetet, de jobban szeretek géppel dolgozni a hagyományos módszereknél.
Fónai Nikolett: Szerinted mitől lesz valaki jó író? Elég a motiváció? Vagy csak egy ötlet kell?
Krausz Emma: Alázat, szorgalom és kitartás. Fontos a motiváció és az ötlet, de önmagában egyik sem elég, kell hozzá a fentiek mellett a türelem és a belátás. Türelem, hogy az ötlet később, egy hosszú folyamat révén valósul meg és ölt testet egy történetben. Belátás, mert kudarc érheti az embert, amit fel kell dolgoznia. Miért nem engem választottak? Miért ezt a kritikát kaptam? Ez egy adott, pillanatnyi állapot. Bár nehéz, de tovább lehet lépni. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak: mit tanulhatok az esetből? Kell-e változtatnom, és milyen mértékben? Itt a másik két kulcs, az egyensúly és az alázat. Alázat, hogy tiszteljük a másik véleményét, és egyensúly, hogy megtaláljuk a jó kritikában a segítő szándékot, máskor folytassuk, amiben hiszünk.
Fónai Nikolett: Miből merítesz ihletet? Szoktad a karaktereidet ismerősökről mintázni?
Krausz Emma: Minden megihletheti az embert. Egy könyv, egy cikk, élethelyzet, szaklap, film vagy zene. Más kérdés az ismerősöké. Nem mindenki veszi szívesen, sokaknak rosszulesne, ha fölismerné magát egy történetben. Ezért csak akkor írok valakiről, ha beszéltem vele és beleegyezését adta. Igyekszem ebben tudatos lenni.
Mi az Osztálykép?
Az Osztálykép egy LMBTQ ifjúsági történet a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.
Benkő-Szabó Zsanett: Mi ihlette az Osztálykép történetét?
Krausz Emma: A közvetlen valóságunk, az emlékeim. Szerettem volna egy őszinte, ugyanakkor bizakodó történetet írni a változásról. Képesek vagyunk fejlődni, elfogadni és jobb emberré válni, még ha egy sor, a családunkból vagy környezetünkből felvett mintákat felülírni átkozott nehéz, de talán nem lehetetlen. Ezt mutatják az Osztálykép iskolái is, hagyományos alapokon nyugszanak, de belülről indulhat meg a változás.
Tábi Sára: Mikor döntötted el, hogy ebben a témában szeretnél alkotni, és mikor jött az Osztálykép története?
Krausz Emma: Régóta foglalkoztat a másság témája, sosem volt idegen tőlem, hogy érintsem a történeteimben. Az Osztálykép ötlete immár kétéves, és először a rúzsos nyitójelenetet láttam magam előtt, a többi később, sorról sorra bontakozott ki.
Tábi Sára: Esetleg hónapokig írtad vagy jött az ihlet magától és megállás nélkül írtál?
Krausz Emma: Minden munkafolyamatban vannak hullámvölgyek. Az Osztálykép írásakor is voltak kisebb-nagyobb szünetek. Nekem sokat segített a tudatos tervezés, valamint egy történeteket közlő oldal és az onnan kapott, első visszajelzések. Ezekre figyeltem, beépítettem a javaslatokat, ha indokoltnak éreztem. Valamennyi vélemény épített, és az egyhetes, magam szabta időkeret is működött. Mindig egy hetet adtam magamnak egy fejezet megírására. Nekem ez bevált, de mindenki máshogy dolgozik, így a munkatempó és az írásfolyamatok is különbözhetnek. A nekünk legkomfortosabb a legjobb.
KockaCica: Milyen volt az első tervezet? Hogyan nézett ki, viselkedett a szereplőgárda? Mennyit kellett rajtuk finomítani?
Krausz Emma: A legtöbbet a nevükben változtak a karakterek. Ákos kezdetben például Máté volt. Azért változtattam meg a nevét, hogy Márkkal ne keverjék össze a hasonló hangzás miatt. Kellett finomítani, de többnyire a szereplők motivációt gondoltuk át a szerkesztésnél. Idánál így lett egy fontos, kulcsmotívum az önállósodás kezdete.
Varga Beáta: Már az elején tudtad, hogy pontosan hogyan is fog haladni a történet vagy közben azért voltak improvizációk, esetleg teljesen más lett a vége az egyes karakterek sorsa, mint elsőre tervezted?
Krausz Emma: Tudtam a kiindulópontot és a végpontot. A kérdés az volt, hogy jutok el A-ból B-be. Az írás közben jöhetnek újabb és újabb ötletek, nincs semmi kőbe vésve, viszont adott esetben mérlegelem, hogy mennyire segíti a végkifejletet. Ida mellett Dávid még jó példa arra, hogy végül hagytam, hogy megmutassa, ki ő valójában, bizonyos mértékben felülírja a sorsát, és háromdimenziós karakterré váljon.
Benkő-Szabó Zsanett: Hogy alkottad meg Levente karakterét? Miért Levente lett a neve?
Krausz Emma: Leventénél a gyász a legerősebb, megoldásra váró feladat. Ez volt meg legelőször. Fordítva gondolkodtam, azt szerettem volna, ha az olvasó először az okozatot látja és csak később az okokat, magyarán folyamatosan keressék, mi állhat a visszahúzódása mögött. Leventénél, ahogy minden traumát átélt embernél, fokozatosan bukkannak felszínre az emlékek, az eltemetett múlt. Fejezetről fejezetre nyílik meg mások előtt és magának, kezdi el feldolgozni a traumát. Ez egy tudatos írói döntés volt, az elhallgatással és megnyílással való játék.
A neveknek nagy jelentősége van az írásaimban. Sokat gondolkodom, amíg hangzásban és jelentésben megtalálom a megfelelőt. Szerettem volna komoly nevet választani. Figyelembe vettem azt is, hogy a 2000-es évek környékén melyik vált népszerűvé. Így esett a választás Leventére.
Girl Without Wings: Honnan jött Ida karaktere?
Krausz Emma: Ida jött, látott és győzött. A nyitójelenet megtervezésénél még nem tulajdonítottam neki nagyobb szerepet, de a második fejezetben ő is bemutatkozott. Az ész mellé kellett a csapatba a szív, és Ida sok mindenben ellensúlyozza vagy kiegészíti a többieket. Igazságos, elfogadó, ugyanakkor küzd a saját problémáival, mégis megmarad egy biztos támasznak. Őt is megszerettem.
Ana könyvespolca: Mikortól számítható, hogy Leventéék összejöttek?
Krausz Emma: Május óta számíthatjuk, a legutóbbi Fő téri beszélgetésükkel nyíltak meg igazán egymásnak. Ugyanakkor mindketten hagytak még időt a lezárásokra és ismerkedésre.
Varga Beáta: Mennyi idő volt, amíg eljutott az Osztálykép a kigondolástól a megjelenésig?
Krausz Emma: Körülbelül egy másfél éves folyamat volt. Két éve, ősszel kezdtem el a történetet, 2017 júniusában adtam le a [bekezdés] pályázaton, és ősszel értesítettek, hogy nyertem a programon. A többi pedig történelem.
Nagy Dorina: Miért Katona Péter lett a borítóképmodell?
Krausz Emma: Katona Péter szerepelt a könyvtrailerben, ő játssza Leventét. Szerettünk volna egy folytonosságot, és örültünk, hogy Peti a borítón szerepelhet. Egy ismerős érzetet ad, ha valaki a trailerből felismeri, összekapcsolja Levente karakterével. Komoly, érzékeny hangulatot kölcsönöz.
Girl Without Wings: Milyen érzés volt a kezedben tartani először a TWISTER MEDIA által post-itekkel “kidekorált” könyvedet?
Krausz Emma: Ó, első találkozásomat a könyvet láthattátok TWISTER MEDIA Facebook oldalán. [Katt!] Legalább ilyen öröm volt átlapozni a jegyzetekkel telitűzdelt regényt. Olyan szép!
Girl Without Wings: És milyen érzés volt először dedikálnod a regényeket? Mit éreztél ott, a standnál ülve?
Krausz Emma: Megdöbbentő és euforikus élmény volt! Annyira jól éreztem magam, örültem, hogy sokan kíváncsiak voltatok a könyvbemutatóra, és pár szót válthattunk is. Remélem, hogy a Könyvhéten is találkozhatunk! Lesz panelbeszélgetés a hat győztessel, később Frey Évával, az Allegórium szerzőjével mindenkit szeretettel várunk (június 9-én 14:30-tól) a TWISTER MEDIA 133-as pultjánál!
Mik a jövőbeli tervek?
KockaCica & Farkasné Vasvári Nikolett & Girl Without Wings: Tervezel-e folytatást, esetleg kiegészítő novellákat?
Krausz Emma: Tervezek, de egyelőre a többi titok. :)
Farkasné Vasvári Nikolett: Mi lesz a szereplőkkel a regény vége után? Hogy alakul a két fiú kapcsolata, hogyan mélyül el, milyen konfliktusok várnak rájuk?
Krausz Emma: A nyári szünet alatt jobban megismerkednek egymással, viszont az új tanév tartogathat meglepetést és konfliktusokat. Most még csak barátaik ismerik a titkukat, védve vannak. Meglátjuk, mit hoz nekik a sors.
Varga Beáta & KockaCica: Fogsz még LMBT témában írni regényt? Vagy esetleg egy olyan történetet, amely mélyebben belemászik az LMBTQ világába?
Krausz Emma: Van több elképzelésem, a transzneműség témája is megragadott, de az további kutatást igényel. A történet már érlelődik a fejemben, de egyelőre vázlatokban létezik. Rengeteg mindent tervezek a nyárra.
Fónai Nikolett & Varga Beáta: Vannak más terveid az Osztálykép utánra? Értem ez alatt, hogy már gondolkodsz egy újabb, másfajta regényen is? Jelenleg dolgozol valamilyen regényen?
Krausz Emma: Temérdek ötletem van, különféle zsánereket, mint a fantasyt és science-fictiont, szívesen kipróbálnám. Dolgoztam másféle történeteken is. Jelenleg van egy történelmi-romantikus, Pandóra arcai munkacímen futó, 19. században játszódó nő- és családtörténetem. Középpontjában három nővér sorsa áll, miként boldogulnak a századforduló idején. Szeretnék újra dolgozni rajta, és tovább szerkeszteni vagy átdolgozni a regényt.
》》》》》》》》》》》》》¤《《《《《《《《《《《《《
Szeretettel:
Képek forrása:
