A szeptemberi Írók egymás között témája a könyvborítók. Miért fontos a borító, mit jelezhet az olvasónak? Amellett, hogy körbejárom ezt a kérdést, bemutatom a jelenlegi kedvenceim a hazai és külföldi megjelenésekből.
Bár van egy mondásunk, miszerint ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet, mégis sokat hozzáad a regényhez egy jól eltalált, frappáns borító. Hiszen ez az, amivel elsőként találkozunk a boltok polcain, a webáruházakban és a reklámokban, később fordítjuk meg a könyvet, hogy elolvassuk a fülszöveget, és fellapozzuk az első oldalakat. Mondhatni a borító az aranybiléta a regényhez. Sok mindent már azelőtt elárul színvilágával és stílusával, hogy a kezünkbe vennénk a könyvet.
Ha bemegyünk egy könyvesboltba, tematikusan nézelődhetünk. Keresésünket nemcsak a kihelyezett táblák, de a színvilág is segíti. Megfigyelhetünk egyfajta ismétlődő könyves palettát, ha a sorok között haladunk, a krimire-thrillerre jellemző acélszürkét, jégkéket és iszapzöldet, a romantikus könyvek meleg pasztell vagy a gyerek- és ifjúsági irodalom élénk, sokszínű árnyalatait. A borítók hangulatot, atmoszférát teremtenek, és ahogy a regény első fejezete, úgy a borító is felér egy ígérettel: én egy romantikus regény vagyok a nyári napsárgával, a provance-i látképpel és az egymásnak vetett férfi és női biciklivel.
Merthogy a színek mellett előfordulnak zsánerekre jellemző kötelező elemek is. Ilyen az erotikus regények szerető és a történelmi-romantikus kosztümös alakjai, vagy a meseregények illusztrált, eltúlzott karakterei, a high fantasy sárkányai és térképei. Ezek együttese adja a regényről születő első benyomást, kiadó építheti vele a brandjét (Könyvmolyképző és borítói), sorozatot jelezhetnek (General Press regényes történelem sorozata). Vagy éppen teljesen félre is vezetheti az olvasót.
Különösen nagy csalódást jelenthet, és az olvasót elijeszthetik a szerencsétlenül összeválogatott, diszharmonikus színek vagy az átgondolatlan ötletek. Ez akkor igazán rossz élmény, ha a zsánerrel ellentétben valami egészen mást kapunk, vagy a külföldi, meglévő jó borítót lecserélik egy gyengébb változatra vagy éppen felhagynak a cserével, pedig indokolt lenne. Ilyenkor belátható, igenis számít, hogy a vásárló milyen borítóval találkozik. Könnyen lehet, hogy a fülszöveg szemrevételezése nélkül továbbmegy, noha éppen a figyelemfelkeltés a cél.
Olvasóként szeretem, ha egy borító megszólít. A képeknek szintén van egy nyelve, egy egész történetet mondhatnak el egy ízléses kollázzsal és a kiváló tipográfiával. Imádom, ha egy borító gondolkodásra késztet, hiszen tudjuk, jó esetben sugall és ígér.
Bemutatom három jelenlegi kedvencem, ahol szerintem jól működik a borító, összhangban van a mondanivalóval.
Holly Goldberg Sloan – 7esével
Tetszett az egyszerű, erős mondanivalója: „ha úgy érzed, elvesztél, ússz az árral szemben!”. Az egyszínű halak tömegéből kiemelték a másik irányba úszó, piros halat. Mitől lehet különleges vagy más? Máris kíváncsiságot ébreszt.
Minimalista a lila háttérrel és sárga és fehér betűkkel. Halványan ugyan, de látszanak a hegek, a felsebzett cím. Alatta ott a jól ismert R.E.M.-et eszünkbe juttató angol cím, az Everybody hurts. Ez a könyv komoly témát ígér.
C. J. Redwine – Az Árnyékkirálynő
Megint a közös tudásunkat hívja elő a fekete, méregbe mártott almával: mesék, varázslat és Hófehérke. Sejthetjük, hogy egy átiratról, fantasyról van szó.
Az Osztályképnél is arra törekedtünk, hogy a borító felidézze az ifjúsági-iskolás regények hangulatát. Graffitis háttér, halvány neonszínek és Leventét megtestesítő borítóképmodell. Fontos volt, hogy a trailerben látható színész, Katona Péter szerepeljen könyv elején, ezzel is egyfajta folytonosságot és ismerősséget kölcsönözve az érdeklődőknek.
Belátható, hogy egy könyv esetében, ahogy a belbecs, legalább olyan fontos a külcsín, hiszen mesél, üzenetet hordoz, és végső soron az a célja, hogy megtalálja az útját az olvasóhoz.
Többiek írásai:
Szeretettel:
Képek forrása:
