Nemrégiben olvastam Nádasdy Ádám fordítóval készített interjút, amelyben többek között arról is beszél, milyen fontos lenne, ha a diákok hallanának a homoszexualitásról, és hiteles képet kaphatnának róla. Ezért most összegyűjtöttem öt+kettő olyan LMBTQ+ könyvet, amivel a diákok találkozhatnának az iskolában.

Miért lényeges kérdés ez?

 Az iskola úgy működik, akár egy kisebb társadalom. A diák egy új közösségbe kerül, megismeri a normákat, a szabályrendszereket, és először itt kerül kapcsolatba más kortárs csoportokkal és tekintélyszemélyekkel. Minden iskolának megvan a saját nevelői-pedagógiai programja, amit a tanárok közvetlen (dicséret-büntetés) és közvetett (attitűd, értékei) módon is átadhatnak. Éppen ezért mérvadó a hozzáállásuk a társadalmi sokszínűség kérdéséhez. Hogyan gondolkodnak róla és mit jelent nekik?

A társadalmi sokszínűség körbevesz minket. Beszélhetünk különféle nemzetiségekről, vallási, hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő, faji, nemi és etnikai csoportokról, eltérő szexuális irányultságú közösségekről. Már az is elég, ha a közvetlen környezetünket szemléljük, észrevehetjük, hogy a világ változatos csoportokból áll. Minél többet vizsgálódunk, annál több lesz a tapasztalatunk, a tapasztalatunk pedig segít megoldani a konfliktusokat. Mindez hosszú távon építi a társadalmat is, termelékenyebbé válik a hatékony együttműködéssel.

Az iskola célja végső soron ugyanez, összekapcsolja a két másik színteret, a családot és a kortárs csoportokat, toleranciára és empátiára nevel a harmonikus együttélés érdekében. De hogyan teheti meg mindezt? Például azzal, ha hiteles példákat hoz irodalmi művekből a társadalmi sokszínűségre, a gyerekek kortárs szövegeket is elemeznek, amelyek értelmezik a közvetlen valóságuk problémáit. Ennek hatására csökkenhet a diszkrimináció és az erőszak, nőhet az elfogadás, valamint a könyvekben megismert élethelyzetek új ötletekkel és nézőpontokkal szolgálhatnak saját nézeteltérésük rendezésére.

Ezért is hoztam most öt(+kettő) LMBTQ+ olvasmányt (részben vagy egészében ez a témája), amelyet a tanárok szabadon, ajánlott vagy kötelező olvasmányként, erkölcstanon vagy osztályfőnöki órán is felhasználhatnak.

1. Ava Dellaira: Kedves halottak!

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat. 

Ez a könyv újraolvasós. Két éve kezdtem neki, és hiányzanak a gondolatai, a versbetétek és a címzettek. A gyász a kiemelt témája, de megjelenik benne az LMBTQ-szál is. Stílusában az Amikor búcsúzunk történethez hasonlít. 

2. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Bár a történet felütése lehetne komor is, Simon eltalált, de nem túlzó humora és stílusa gondoskodik a szórakozásról. Mindemellett számos jó kérdést is megfogalmaz a szexista poénokról, a coming-outról, a konszenzus lényegességéről, a barátságról és az elfogadásról.

A legjobb, hogy nemcsak könyvben, hanem filmen is élvezhetjük Simon történetét, ha hihetünk az imdb-nek, 2018 júniusában Kszi, Simon címmel Magyarországon is bemutatják a kint már nagysikerű mozit.

3. David Levithan: Nap nap után

„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Több szempontból is különös ez a könyv. Egyrészt van egy ember, aki mindennap más testében ébred. Az okát maga sem tudja, de közel hatezer napja más ember bőrébe bújik. Ez már fölvet néhány kérdést: mennyiben lehet ezt ép ésszel fölfogni, hogyan képes az ember ilyen gyorsan adaptálódni, előhívni információkat más ember fejéből, mennyiben etikus és konszenzus dolog valaki testét megszállni (ha beszélhetünk egyáltalán etikusságról, hiszen a 'testbitorló' is áldozata a történeteseknek)? Na és ott van az identitás kérdése is. Joggal kérdezheti, ki vagyok én mások életében? Hogyan határozom meg magam? Mik a saját érzéseim? Milyen felelősség hárul rám egy test megszállásával? Milyen a szexualitásom?

Ez a könyv kiváló alapanyag erkölcstanra is, hiszen nagyon jó vitatéma lehetnének a fent felsorolt kérdéseken túl az is, vajon számít-e a szerelemben a bőrszín, a nem, vagy csak a lélek?

Az élményt a nemrég bemutatott film teheti teljessé. 

4. Marie-Aude Murail: Oh, boy!

Három ​testvér néhány órája magára maradt a világban, de megesküdtek, hogy soha senki nem választhatja el őket egymástól. A legidősebb Siméon, tizennégy éves. Cingár, barna szemű. Különleges ismertetőjele: intellektuálisan koraérett, már az érettségire készül. A középső Morgane, nyolcéves. Barna szemű, elálló fülű, osztályelső. Különleges ismertetőjele: a felnőttek minduntalan elfeledkeznek a létezéséről. A legkisebb Venise, ötéves. Kék szemű, szőke, elragadóan bájos. Olyan kislány, amilyet mindenki szeretne magának. Különleges ismertetőjele: forró szerelmi történeteket játszik el a Barbie babáival. A Morlevent gyerekek nem hajlandók a sorsukat az első jöttment szociális asszisztensre bízni. Az a cél hajtja őket, hogy kikerüljenek a gyermekotthonból, ahová elhelyezték őket, és családra leljenek. Két személy lehetne a gyámjuk. Csakhogy eleinte egyiknek sem fűlik hozzá a foga. Aztán meg egyszerre mindkettőnek. De az egyik nem túl rokonszenves, a másik meg felelőtlen, ráadásul… Ja igen! És ez a két személy ki nem állhatja egymást.

Egyszeriben torokszorító és humoros, mesterien egyensúlyozik a drámai és a poénos mozzanatok között. Végig lebilincselt, faltam a sorokat, a karakterek élnek benne, a cselekmény oldalról oldalra fokozódik. A történet pedig egyszerű, számtalanszor találkozhattunk vele, de az elmesélés módja teszi igazán egyedivé.

Ez a könyv kiváló iskolapéldája a körülöttünk levő világnak, számtalan tizenéveseket érdeklő problémákat boncol: a gyászt, a testvéri szeretetet, a homoszexuálisokkal szembeni előítéletet, az árvaság és a betegség kérdéskörét és a nők elleni erőszakot. Mindezekkel ügyesen, érzékenyen bánik.

5. James Lecesne: Trevor