A TWISTER MEDIA számos programmal készült április 21-én, a XXV. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztiválra. Többek között az érdeklődők részt vehettek Varga-Czakó Adrienn bloggereknek szánt műhelymunkáján, figyelemmel követhették Cressida Downing londoni szerkesztő előadását a szinopszisról a [bekezdés] program keretében, vagy meghallgathatták panelbeszélgetésünket az Osztályképről.
Hatalmas izgalommal és lelkesedéssel vágtam neki a Könyvfesztiválnak, vártam, hogy beszélgessek a leendő olvasókkal és érdeklődőkkel. Amikor megérkeztem, valahogy minden a helyére került, boldogan haladtam a TWISTER MEDIA D16-os pultjához, hogy végre megpillanthassam és kezembe fogjam az Osztálykép regényemet. Hihetetlen pillanat volt, a gondolatoknak hirtelen súlya és papír illata lett. Az első találkozásról készült videó is.
Párhuzamosan a TWISTER BLOGGER WORKSHOPPAL, felkészültünk Ádámmal és Rékával a könyvbemutatóra, kijelöltük a főbb pontokat. Egy óra olyan gyorsan elrepült, hogy figyelmeztetnünk kellett magunkat, beleférjünk az időbe, és minden témát érintsünk.
Az előzetes beszélgetésnek köszönhetően nyugodtan léptem be a Kner Imre terembe, és minden várakozásomat felülmúlta, hogy mennyien voltatok kíváncsiak az Osztályképre, teli volt a terem az érdeklődőkkel, veletek.
A kezdéskor sikeresen letettem a R.A.V.A.SZ. vizsgát, és megtudhattátok, hogy Hermione- és R2D2-párti vagyok szemben Harryvel vagy C3PO-val. Meséltem az írói pályámról is: komolyabban végzős gimnazistaként kezdtem el írni, és bár sok történetem a fiók mélyén lapul, rengeteget tanultam a megírásukkal és a hibákkal. Ezért is tetszett meg a [bekezdés] program. Emlékszem, a Moly.hu-n olvastam róla, és azonnal szimpatikussá vált, mert a program tehetséggondozást és folyamatos fejlődést ígért. Ennek mind a mai napig érzem a hatását, hiszen továbbra is rengeteg mindent tanulok a kiadótól.
Ezek után kedvcsinálóként felolvastam egy rövid részletet az első fejezetből (olvass bele te is!), valamint az ötödik fejezetből.
Ahogy rátértünk az Osztályképre, beszéltünk az LMBTQ kérdéskörről. Az Osztályképben sok téma olvasható, a gyász, a tolerancia, a zaklatás és megjelenik az LMBTQ-szál is, aminek a többi témához hasonlóan ugyancsak reprezentatív jellege van, bemutat, ismertet és értelmez. Réka éppen ezért az Osztályképet Patrick Ness könyveihez hasonlította, amelyben szintén átfogóan jelennek meg ezek a témák, hiszen végső soron emberek vagyunk problémákkal, akik megoldást keresnek gondjaikra.
Szóba kerültek a szereplők is. Meséltem a tudatosan kialakított, karakterek közötti párhuzamról: Leventéről és Dávidról, Idáról és Dorináról. Ida és Dorina látszólag két ellentétes pólus, a belső és külcsín találkozása, mindazonáltal ez is csak egy felszín, noha megítélésük egymás tükrében értelmezhető, hogyan állnak ki egymásért, és fogadják el egymást.
Levente és Dávid esetében felmerült a változó férfikép dilemmája. Levente egy visszahúzódó, intelligens, mélyen érző fiú, aki szembehelyezkedik azzal a férfiképpel, amit Dávid közvetít. Dávid aktív, minden helyzetet kontrolláló, irányító és erőszakos szereplő. Felvett viselkedésmintáival a társadalom elvárásainak és közvetlenül édesapja által közvetített férfiképnek igyekszik megfelelni, és míg ő folyamatosan hárít, addig Levente elfogad. Mindazonáltal benne van a fejlődés és a változás lehetősége is.
A változáson van a hangsúly akkor is, amikor a traumákról vagy az erőszakról beszélünk a történetben, különösen egy ifjúsági regényben. A gyerekek saját problémájukkal találkozhatnak, megoldási lehetőségeket találhatnak gondjaikra. Éppen ezért jó, hogy kialakul egy párbeszéd, és hogy ennyien részt vetettek a beszélgetésen. Hatalmas öröm volt a számomra!
Ezt követően megkezdődött a dedikálás. Türelmesen vártak a könyvtulajdonosok az aláírt példányukra, és néhány szót, ölelést is válthattunk.
A holtidőben szétnéztem a D épületben, találkoztam még három [bekezdés]-díjas nyertessel, Csóti Lilivel, Nagy Sándorral és Martin Kayjel. Szuper volt velük társalogni a regényekről, a Könyvfesztiválról és némi Star Warsról.
Délután részt vettem Cressida Dowling előadásán, aki a jó szinopszis ismérveiről beszélt nekünk. Rendkívül humoros és lendületes volt a három részre tagolt bemutatója.
Elsőként beszámolt arról, mit ne kövessünk el, és mit tegyünk, ha egy kiadónak kísérőlevelet küldünk. Figyeljünk a helyes és pontos megszólításra, a kiadó címére és igyekezzünk ne a kiadó idejét rabolni, legyünk lényegretörőek, röviden mutassuk be a történetünket. Ez fontos, ez az első benyomás, amit a kiadó rólunk kap.
Második részben beszámolt a jó szinopszis jellegzetességeiről: az első bekezdés mindig szóljon a történet műfajáról, a célközönségről, a terjedelemről, a szereplőkről és arról, miről szól. Megtudhattuk, egy szinopszis hossza nem több egy A4-es oldalnál, a hangneme tárgyilagos, kerüli a túlcizellált, regényes nyelvezetet, ellenben minden fordulatot, még a végét is tartalmazza. A szinopszisíráshoz kiváló házi feladatot is adott: írjunk egy klasszikus regényhez rövid ismertetőt, de ne egy újabb fülszöveget.
Végül beszélt a fejezetekről, ideális hosszúságukról, a tagolásról, valamint a történet ívéről. Mindig gondoljuk át, mit akarunk elérni, ha terjengős a szöveg, húzzuk meg, szerkesszük, gondoljuk át a cselekménysort. A szinopszisíráskor ugyanis rájöhetünk arra is, ha a fejezetekben van a hiba: jó helyen kezdtük el a történetet?
Az előadás végén lehetőség nyílt a kérdezésre is, és Steve, a [bekezdés] program vezetője pedig arról is beszélt, mennyiben változik a [bekezdés] program: a szinopszis nagyobb hangsúlyt kap a pályázaton, ez dönthet a frissen pályázók beküldött regények sorsáról.
A programok lezártával én magam is olvasóként tettem néhány kört a fő- és melléképületben, és bizony-bizony be is vásároltam. Régóta szemeztem már a Szólíts a neveden, valamint Lányok csöndje regénnyel. Az előbbi egy szerelem története, a másik egy disztopikus nőtörténet a szabadságról és az emberi sorsokról. Utóbbit A Legyek Urához is hasonlították, ezért tuti vétel volt. Beszereztem még egy tételt a kívánságlistámról: a Veled teljes a világ kötetet, ami egy arcvakságban szenvedő fiúról és egy testképzavaros lány szerelméről szól. Arcvakság, újabb izgalmas, sokat boncolgatható téma, naná, hogy kellett. Végül hazajött velem egy mesefeldolgozás, egy fantasy is, Az árnyékkirálynő. Imádom a meséket, a mitológiát, legendákat és regéket. Izgatott vagyok, hogy ezek az újramesélések mennyiben tesznek hozzá és mennyiben különböznek az eredeti történettől.
Összességében hatalmas ünnep volt ez a nap: úgy érzem, újabb lépést tettem, sikerült nyugodtan beszélnem nektek az Osztályképről. Sajnáltam, hogy a blogger műhelymunkáról lemaradtam, de bízom benne, hogy lesz még meghirdetve ehhez hasonló program. Továbbá remélem, hogy ez a szombat valaminek a kezdete, egy újabb beszélgetés nyitánya.
Köszönöm, hogy eljöttetek vagy gondoltatok rám!
》》》》》》》》》》》》》¤《《《《《《《《《《《《《
Szeretettel:
Képek forrása:
